Liana Rawin - Zavar

Zsibbadt lebegés a semmiben. Kapkodva lélegzel, kutatod a levegőt, de nem találsz belőle eleget.

Fullaszt a nyomás. Szívdobogásod sebessége acélbilincsként szorítja a mellkasod. Ki akar törni, mint egy alien. A borzalom maga, nyomasztó halálfélelem.

És mégsem vagy itt. Rettegsz, de nem vagy jelen. Nem vagy önmagad.

Mert eltévedtél az álmok és az ébrenlét kavargó útjai között. A vékony hártyán át-át ütközik valami más, idegen, nem ide való dolog. Az őrület határmezsgyéjén tántorogsz... amíg lassan elveszted önmagad.

Mert a céltalan elme sötét helyeken kóborol.

És nincs mélyebb sötétség a bizonytalanságnál.

Ki vagyok én?

Én... vagyok...?

Nem tudom. Tényleg nem.

Te talán tudod?

Látod amit én nem?

Látsz engem?

Mondd el kit látsz és ölelj át.

Ha a karjaidban tartasz megszilárdul az illékony világ. Csókjaidtól a szapora légzés lassan helyreáll.

Veled ITT VAGYOK! Te vagy a jelenem, Te vagy a jövőm.

Bizonytalanul állok nélküled. A tér és az idő folyékony. Úszni próbálok, de mélyre rántanak a

szörnycsápok.

Füstből vannak, minden csupa fekete ködkacs. Azt akarják, hogy velük maradjak.

Olyan magányosak.

Alkotni vágyom újra, de akik eddig voltak... Magukra hagytam őket. És mégis újakat teremtek.

Újra és újra megteszem... képtelen vagyok abbahagyni.

Ők is tudják, ez a létezésem kulcsa. Nem mérgesek, a szeretetük sosem múlik, de fáradtan szomorúak.

Hogy tehettem?

Hiszen ők mind a gyermekeim. Drága, labirintusaimban eltévedt, zavart teremtményeim.

Szeretem őket, szeretem mind.

Az esendőket és a gonoszakat, a naivakat, a lázadókat. És az elátkozott álmodozókat.

Én vagyok.

Ugye én vagyok?

Fehér, üvegként csillogó homok a parton. Ezerféle kék árnyalat fürdik a napfényben. Tajtékja nedves fekete foltokat hagy.

És ott az ajtó.

Zsanérjai a semmit markolják, arany indák, védő rúnák vörös felületét beragyogják.

Mögötte van minden. Minden, ami vagyok.

Akarat, szeretet, düh és tudás.

Féktelen, őrült, álomból kiragadott bizonytalanság.

Hangorkánban a némaság.

Instabil neutroncsillag.

Zavar az erőben.

A káosz visszhangja.

Csak... én. Aki vagyok!