Obrazek 1

Obrazek 1

Babu Miriel - Szenteste

Óvatos, erőtlen léptek az éjszakában. A városba vezető úton két ember közelít, egyikük szamárháton, arcukat elrejti a csillagfény elől a fejükre borított kámzsa.

A város eközben lassan aludni tér, a lapostetős házakban sorra alusznak ki a fények. Az egyik lakóhely ablakán apró kislány kukucskál ki. Bámul, majd hátrafordul szüleihez, akik az asztalnál beszélgetnek gyertyafénynél.

– Valakik jönnek az úton!

Az apa válaszol, épp csak odapillantva:

– Hagyd csak, biztos ők is a népszámlálásra jöttek.

Zsazsi - Legendák

A tömeg zsibongásába éles sípok és kiáltások hangjai vegyültek.

– Hazug... csalók! Gyil-kosok! – kiáltotta nem messze előttem egy nyomorék öregember a botját rázva a főtér felé, ahol a sorozás folyt, míg mellé nem ért egy katona és gyomorszájon nem vágta. Összegörnyedt, majd a földre zuhant.

Igyekeztem úgy intézni a lépteimet, hogy középről észrevétlen a házfalak mellé sodorjon az emberáradat.

– Menj tovább! – utasított a katona.

– El-elviszem az útból, hogy ne okozzon több bajt. – A katona végigmért mindkettőnket, nem akaródzott itt hagyni minket, de amint meghallotta az újabb szaggatott sípszót, szó nélkül elsietett.

Zsazsi - Szenteste

– Hallo! Miért nem vetted fel korábban?

– Dolgom volt. És…

– Hé! Mi ez a hangzavar? Hol vagy?

– Az állomáson.

– Miért? Várj! Nem érdekel. Csak azért hívtalak, hogy anyuék is hallják, én megpróbáltam.

– Anyuék?

– Igen. Tudod, mit? Oda is adom anyut.

– Ne!

25. hét - Utazás Szentestén

 Yoh!

Előző héten nem volt új cím, a régi címek közül az A szívedben címűből került fel egy korábbi írás. Ezzel összesen elértük a blogon a 90 bejegyzést.

Következő hét címei:

Utazás / Szenteste


Zsazsi - A szívedben

"Elisabeth csodálkozva nézte, de nem szólt egy szót sem. Néhány percnyi hallgatás után Darcy izgatottan odalépett hozzá, és így kezdte:

– Hiába volt minden vívódásom... nem használt semmit. Nem tudom elfojtani érzéseimet. Meg kell mondanom, mennyire imádom, mennyire forrón szeretem magát.

Elizabeth elképedését nem lehetett leírni. Csak ámult, pirult, nem hitt a fülének, és hallgatott."

Elidőztem egy kicsit a sorok felett, ujjamat lassan végighúztam a sorokon, majd a következő oldalra lapoztam, hogy folytassam, de az izgalom erőt vett rajtam, és hirtelen összecsaptam a könyvet.

– Neeem, neem, nem teheted meg ismét! – szóltam magamhoz szigorú arckifejezést erőltetve magamra, de aztán mégis sietve a legvégén nyitottam ki ismét a könyvet.
Szkielet Smoka Zaczarowane Szablony