Liana Rawin - Babaszemek

Az hittem már régen kiégett belőlem minden lelkiismeret. De akkor és ott vádlón és ridegen bámultak rám azok a halott babaszemek.

Nyár volt. Csorgott a verejték a hátamon. Valahogy mégis megcsapott valami hideg, mibe szinte belesajdultak a csontjaim.

Volt itt valaki, az előttem heverő holtesten kívül. Valaki... vagy valami, ami meg akart ölni.

40. hét - Vágy füstjei

Yoh!

Ezzel a bejegyzéssel végre utolértük a valós időt is, valamint egy új taggal is bővült a résztvevők listája, akinek már olvashatjátok is Csillagpor című írását. Üdv köreinkben Liana Rawin!

A hét címei:

Vágy / Füst

Liana Rawin - Csillagpor

Lassan lépkedek a hídon. Csupán derengő fényt ad az aláhullott por, más nem óv a ködként körém telepedő sötétségtől. Óvatos vagyok, nem hagyhatom, hogy akárcsak egy keveset is lesöpörjek a keskeny járatról. A sötétség mohón falná el a fényét és ha megtehetné engem is megfojtana. Ennyi védelmem maradt, a keskeny üveghíd és a ráhullott csillagpor.

Szorosan ölelem át magam, hogy ne remegjek. Lépés lépés után. Nem nézek bele a sötétségbe... Rettegek, hogy visszanézne rám.

Elérek a veszélyes részhez. Itt alig-alig van egy vékony rétegnyi a fényből. A suttogás felerősödik, disszonáns hangok zúgnak a nem létező viharban. Hallom az orkán üvöltését, de a szél nem ér el hozzám. Mélyeket lélegzem, erőszakkal csillapítom dübörgő szívverésem. A sötét vihar hangjai egyre erősebbek, de én nem hiszek bennük, nem léteznek... 

Ugye nem léteznek? 

39. hét - Katona

Yoh!

A hét címe:

- / Katona

Zsazsi - Homokóra

Fekete égbolt alatt, fekete mezők közt állt egy fekete kastély. Fekete ablakait fekete függönyök szegélyezték. Fekete ajtók, fekete kilinccsel, fekete folyosók, fekete szőnyeggel. Fekete szélkakas állt a fekete torony tetején. Fekete szél suhogott, ami fekete lombokat tépázott.

Egy fekete alak, kaszával a kezében sétált a fekete úton lefelé. Fekete házak közt haladt, fekete kutyák követték, fekete kenyeret dobott nekik. Fekete madarak csipegették a fekete morzsákat. Fekete neszek.

38. hét - Homokóra

Yoh!

A hét címe:

- / Homokóra

Zsazsi - Jól vagyunk

Nem késtem el a pályaudvarról, nem érkeztem utolsónak, nem volt elromolva a légkondi a szerelvényben, nem utaztak mögöttünk háttámla rugdosós gyerekek, nem volt semmi kavarodás a jegyek körül, nem volt felsővezeték szakadás, nem volt vágányzár, nem kellett fél órán át várakoznunk egy tehervonatra, nem késtük le az átszállást, nem kellett idegeskednünk emiatt, nem volt rossz idő, nem kellett sokat várni, hogy gólyát lássunk, nem volt zűr a csomagokkal, nem fizettünk sokat a jegypénztárnál, nem vettünk rossz jegyet, nem szálltunk fel rossz buszra, nem is késtük le, nem felejtettünk el időben leszállni,

Brukú - Jól vagyunk

– Van, amikor egy telefonhívás többet ér, mint a pénz –

A poros könyvekkel, családi képekkel és régi, tömzsi fabútorokkal telezsúfolt nappali túlsó sarkában felharsan a telefon krákogó hangja. Hosszú percek telnek el a fájó lábaim és a derekam miatt, mire feltornázom magam a kemény karosszékből és odacsoszogok.

– Hogy vagytok ma, Anyuka? Kell segíteni valamiben? – szólal meg egyből Howard a vonal másik oldalán, ahogy felveszem a kopott kagylót. A munkagépek éles háttérzaja mellett alig hallom a rekedtes, halk és meggyötört hangját. Elszorul a szívem. Még le sem telt abban a kocsmában a napja, már a gyárban gürcöl. Nem tudom, a lakáshitelből ki fog-e egyáltalán valaha is kászálódni. Tönkre fogja tenni magát, és a gyerekek még csak segíteni sem tudnak neki, mert annyira picik. Bár elfogadta volna azt a kevés kis pénzt, amit az ápolónőre fizettünk ki sóhajtok, főleg, hogy az az átkozott nőszemély nem is jár rendszeresen. Példát vehetne Howardról, ő még akkor is ránk telefonál, ha nincs sok ideje.

37. hét - Jól vagyunk

Yoh!

A hét címe:

- / Jól vagyunk