10. hét - Békés feláldozás

Yoh!

Ismét egy olyan hét telt el, ahol több korábbi címhez kötődő alkotás is kikerült. Milyen sokféle megközelítése is lehet egyetlen szónak!

Íme a kihívás a következő hétre:

Béke / Feláldozás

Sümegi Emília - Küldetés

Arany-tenger, 4692. a Sármány havának 12. napja

Hajójuk két napja bontott vitorlát Zhungguo ország keleti partján. Még egyheti út áll előttük. Ha ugyanilyen békés marad a tenger, és jó irányból kapják a szelet.

A fiatal leány most is a korlát mellett állt és próbálta benntartani reggelijét. Soha nem utazott még hajón, az állandó imbolygást nehezen viselte a gyomra. Két napja alig evett és aludt valamit. Ráadásul apró, alig három hüvelyk hosszú lábfejein, melyekkel járni is csak tipegve tudott, nehezen egyensúlyozott.

Az alacsony, karcsú lány volt az egyedüli zhun a hajón. Arca nem különösebben szép, inkább idegen vonásaival hívhatta fel magára a legénység figyelmét, de kicsi, az ittenieknél laposabb orra egészen helyes ábrázatot kölcsönzött neki. Hosszú, kékesfekete haját nagy kontyba tűzte, teknőspáncél hajfésű díszítette, fülében hozzá illő, lógós fülbevaló. Fekete, mandulavágású szemei fáradtan csukódtak le, mikor végre úgy érezte, visszafordulhat. Egy közeli ládára ült, közvetlenül a korlát mellett, gondosan eligazgatva egyszerű, halványrózsaszín köntösruháját, széles selyemövét.

Babu Miriel - Küldetés

Csendes volt az űr, s a hatalmas, kerek űrhajó is némán siklott előre a bársony sötétségben, fedélzetén zöldbőrű utasaival. A hajó kapitánya karmos lábát az irányítópulton pihentetve, fejét a szék támlájára döntve hortyogott, a szája helyén hullámzó csápok minden lélegzetvételre megremegtek. A rádiós unottan kapcsolgatott a hullámhosszok között, a halk statikus zümmögés körbekúszott a teremben.

Alattuk kék fénnyel felragyogott egy bolygó, az idegenek ámulva lesték felhőkbe burkolózó azúrkék óceánjait.

- A Föld, kapitány! - recsegte furcsa nyelvükön a kormányos.

- Nagyszerű! - A kapitány csápjai izgatottan hullámoztak arca előtt. - Szemrevaló kis bolygó. Üzenjünk nekik!

A rádiós izgatottan kezdte keresgélni a megfelelő jeleket, és nemsokára recsegő hang töltötte meg a teret.

Zsazsi - Küldetés

Matthew MacMahoney órája pontban délután háromkor halk pittyegésbe kezdett, ezzel magához térítve a különleges ügynököt.

- Sajnálom, baby, dolgom van. - Lemászott aktuális barátnőjéről, megkereste szétdobált ruháit, felöltözött, majd távozott a lakásból.

A lépcsőházból kiérve a karóráján január elsejére állította a dátumot, mire a parkolóban álló kabrió fényszórói felvillantak.

A kalaptartóból elővette napszemüvegét, felvette, majd megnyomta a lencséjét rögzítő egyik csavart, mire egy szöveg jelent meg előtte.

"A küldetés fedőneve: Vihar."

9. hét - Sietős küldetés

Yoh!

Eltelt egy hét, máris itt a következő. Csak úgy rohanunk előre a címekben.

9. hét:

Sietség / Küldetés

Zsazsi - Puha haj

Egy sötétbe burkolózott alak kissé görnyedten baktatott fölfelé a hegy oldalán. Egy testet cipelt, amit gondosan egy barna zsákba gyömöszöltek korábban. Hosszú, kukoricasárga hajszálak lógtak ki a zsák szájából, és lágyan lengedeztek a mozgás hatására.

Az alak nagydarab és szőrös volt, harmadik szeme pislogás nélkül lebegett ormótlan szarvai közt. Nem viselt mást, csupán egy szakadt vaddisznóbőr tógát, amibe egy rozsdamarta ollót csúsztatott. Mindkét kezén tíz ujja volt, melyek hosszú egyenes karmokban végződtek. Ha kinyújtotta őket, úgy festett, mintha fésűk lennének, most viszont meglepő gyengédséggel és óvatossággal simultak a vászon falára. Úgy tartotta a reszkető zsáklakót, mint valami kisdedet.

Babu Miriel - Puha haj

 

Egyszer volt, hol nem volt, a Smaragderdő közepén, ahol a fák levelei fénylő kristályok voltak, élt egyszer egy hercegnő. Aranyszín, selymes hajának híre az egész világot bejárta, telt idomai férfiak ezreinek szívét hódították meg. Hercegek és nemesek sóhajtoztak a képe felett vágyakozva, néhányan egész királyságukat adták volna azért, hogy a fényes, zöld szemek egyszer is rájuk tekintsenek. Üzentek a hercegnőnek, aranyat, nemes paripákat küldtek neki, szolgáikkal tolmácsoltatták szerelemtől fűtött szavaikat, de válasz egyszer sem érkezett. A kincsekkel megpakolt hintók érintetlenül tértek vissza útjukról. Ám élt akkoriban egy fiatal legény az erdő mellett. Járta a hegyeket, forrásvizet ivott és szarvasokkal vándorolt, szíve tiszta és sértetlen volt. Egyszer, mikor a fiúnak a Smaragderdő mellett vezetett el az útja, kerékzörgés ütötte meg fülét. Várt, és hamarosan megpillantotta a közeledő hintót. Aranyozott tetején megcsillant a lemenő nap fénye, a bakon letört, szomorú kocsis ült. A fiú, mivelhogy igen elszomorította a látvány, megállította a kocsit.

- Mi lelte, uram, hogy ily szörnyen búsul?

8. hét - Elhagyatott puha haj

Yoh!

Eltelt egy újabb hét, ami alatt újabb háromszáz szavas írások kerültek fel, ezzel együtt szeretném még egyszer megköszönni azoknak, akik megengedték, hogy a korábbi írásaik felkerülhessenek erre a felületre is - és azoknak a lelkesedését is, akik újabb címekhez készítettek történeteket. Hétről-hétre olvashatjuk így együtt a régi kedvenceket, eleveníthetünk fel emlékezetes mondatokat vagy épp találhatunk rá meglepő fordulatokra és csodálkozhatunk el egy-egy cím különféle értelmezésén.

Remélem, a következő héten is találtok valamit, ami felkelti az érdeklődéseteket.

 8. hét:

Elhagyatott / Puha haj

Brukú - Első benyomások

– Csönd legyen az osztályban! – fegyelmezi az idős osztályfőnök a buzgó diákokat, tapsikolva ráncos kezeivel, és dobbantva apró lábával, ám a hangerő alig halkul. Mindenki a padtársával beszél, babzsák focit dobálgatnak egymás között, van aki a reggelijét eszi, mások a kopott festékes ablakban ülnek és élvezik a szeptemberi hűvös levegőt. – Mondjad csak. – Fordul az új lány felé Kováts tanárnő bíztatóan, kedves mosollyal az arcán, mire az nagyot nyel és még inkább magához szorítja a színes vászontáskáját, és azt a pár könyvet és füzetet, amik már nem fértek bele.

– Zoé vagyok, most költöztünk a városba a nagyszülőkhöz, hogy kipróbáljuk a vidékies életet. – mondja, de a hangja olyan halk, kissé remegős a feszültségtől. A lány a füle mögé tűri a copfból kikúszott tincsek egyikét, aztán idegesen a zöld tornacipőkére szegezi barna szemeit.

Brukú - A létezés bizonyítéka

– Laetetia –

Naya még egy párnát nyom a fejébe, hogy ne hallja a szomszédságában lévő két luxus hotelből nonstop áradó disco zenét és ricsajt. Nincs sok haszna. Bosszúsan lerúgja magáról a takarót és a párnákat a koszos ablaknak hajítja. Az utcáról beözönlő hologramok neonfényei pedig mintha gúny űznének belőle, olyan hevesen vibrálnak és töltik meg ugrálva a kicsi lakás minden egyes szegletét és az abban halmokba dobált szennyesét és szemetét.

– Dögölj meg! – Szitkozódik a torkába ültetett protézistől recsegős hangon, aztán becsukja az egyetlen ép szemét, ami állandóan ég a fáradságtól és a neon fényektől, hátha ezt a napot is át tudja aludni. Így nem kell azzal foglalkoznia, hogy már csak az a pár löncshúsos konzerve maradt, amitől már undorodik, sem azzal, hogy az életének semmi értelme. Sehová nem veszik fel dolgozni és a szülei nem támogatják mondván, hogy tanuljon a saját hibáiból.

Ekkor valami puffan a bejárati ajtóban.

Brukú - Roham

- Macie rohamra indul -

Macie a hosszú lábait a széles asztalán pihentetve bámulja a monitort, amin az egyik videóját szerkeszti, a legújabb telitalpú neon bakancsot reklámozva. Felhajtja az üvegbögrében már rég kihűlt kávéját. Ekkor megszólal a telefonja, amit nem rég dobott le a lila-fehér kockás takaróval fedett ágyára.

Ellöki magát az asztaltól és anélkül, hogy felállna, felveszi a készüléket. A kijelzőn egyetlen értesítés villog:

Zsazsi - Csillagles

A két sötétbe burkolózott alak kissé esetlenül baktatott lefelé a hegy oldalán. Egy ősi szekta papja és egy fiatal férfi. Közeledtek a törpefenyők szintjéhez. Mindketten egy-egy zsákot cipeltek, melyekből meghatározhatatlan izzású fény szűrődött ki.

Körülöttük csönd. Nem mozdult semmi, csupán létezett és lélegzett.

Elértek egy vörös lombú fácskához, melyet valaki zöld szalaggal jelölt meg. A pap előre lépett, hogy félrehajtson néhány ágat.

– Itt kezdj ásni, a gyökerek közt! – parancsolt rá társára, aki ideges kék tekintettel bámulta a kibukkanó polipkarszerű gyökereket, majd lassú mozdulattal leoldotta batyuját, leoldotta a rá erősített szerszámot és surrogó zajjal ásni kezdett. A pap leült egy mohos kőre és várt.

Babu Miriel - Csillagles

Caitlin komoran maga elé meredve kaptat fel a lejtőn, talpa alól apró kavicsok gördülnek ki, alázuhanva a hegygerinc mellett húzódó mély völgybe. A Nap forrón tűz az égből, tűhegynyi izzadtságcseppeket csalva a lány homlokára.

Logan, Caitlinnel mit sem törődve lohol felfele, néha megáll, belehunyorog a napba, arcán lelkes mosoly terül szét.

Gyönyörű hely - gondolja, boldogan tekintve végig a fenyőerdőkkel szabdalt hegyvidéken. Alig várta, hogy eljöhessen ide a lánnyal, biztos volt benne, hogy nagyon fogja élvezni a túrát. Ráadásul este felállíthatják a teleszkópot, és megfigyelhetik a Perseidák elhaladtát az égen. Caitlin pedig csak arra várt, mikor veszi észre a fiú, hogy ő csak egyetlen kérdésre vár.

Brukú - Harmónia

Sama gőzerőkkel dolgozik a számítógépén, aminek érintőképernyőin játszi könnyedséggel mozognak az ujjai újabb és újabb kódokat és számsorokat létrehozva a folyton változó kijelzőkön. Közben meg-meg áll, hogy a görbe, hegektől és csavaroktól idegen, mindig sajgó lábát megmasszírozza. A képernyőn ekkor megjelenik egy zöld jelzés, mire a tinédzser lány mosolyogva folytatja a munkát: a belváros közepén lévő, ötvenedik emeleti kis lakása ezzel átalakulni készül: a modern bútorok, a kopott padló, a neon lámpák, de még a franciaablakok is – amiken tökéletesen látszanak a város felhőkarcolói és az azokon egyfolytában villódzó hologramok – elhalványodnak, ahogy megelevenedik a ragyogó kék ég, az óriási sziklás hegyek és a színes hálózsákok, amik a sziklák oldalába erősítve lógnak a magasban. Beindulnak a ventilátorok – felidézve a szelet – amik súgva meglibbentik Sama hosszú pólója szegélyét meztelen combján. Elégedetten bólint. Tökéletes lesz: a világ végre megszűnik online lenni, eltűnnek a képernyők, a vibráló fények, a cyborgok, és elhozhat magának ide az otthonába egy olyan világot, amit nem csak a monitorokon keresztül lát.

Ekkor kopogtat a futár.

Babu Miriel - Bizonytalanság

Az Űrutazó kimerült sóhajjal akasztotta vissza helyére az űrruháját, miután a dokk ajtaja egy szisszenéssel bezáródott utána. Az űr tompa, hideg atmoszférája után a hajó halk pittyenései, a falakból áradó langyos levegő otthonosan ölelte körbe elgémberedett végtagjait, annak ellenére, hogy nehéz szívvel tért vissza.

Sosem könnyű, amikor valaminek vége szakad.

Mielőtt az irányítófülkében új úticélt állított volna, betért az üvegházba. Az apró helyiség volt az egyetlen igazán békés hely az űrhajón, egy barátságos zug, ahol eltávolodhatott a kozmosz sötét ürességétől és a feladatok terhétől. Humusz és friss zöld illata töltötte meg a levegőt – az Űrutazó lehunyta a szemét, és egyenként végigsimított a tenyérnyi leveleken, bársonyos szirmokon. Hagyta, hogy átjárja a hely nyugalma, amíg egy picit tisztábbnak érezte a gondolatait. Még ellenőrizte, hogy a life support rendszer megfelelően működik-e, aztán a híd felé vette az irányt.

7. hét: Csillaglesen a Cirkuszba menet

Yoh!

Látod az eheti címeket? Gondolok itt rád! Igen-igen, amint megláttam a Cirkuszt, egyből rád gondoltam. Biztos tetszeni fog. Illetve, hátha.

Persze mindenki másnak is ajánlom az új címeket. Kinek mi jut eszébe a Cirkuszról? Esetleg egy felhőtlen éjszakán megejtett Csillaglesről?

Következő hét címei:

Cirkusz / Csillagles

Zsazsi - Szépség

A Meyer házból való Dolf lovag bizonytalanul fékezett le a sövényfal előtt. Előkotorta poggyászából a lovagi kézikönyv egy izzadság- és könnycseppekkel sűrűn elmaszatolt kiadását, s remegő kezekkel kihajtotta a Fogvatartott hercegnők megmentésének három lépése az elrabló fejeinek számától és a zárka minőségétől függően című fejezetnél, majd megpróbálta belőni, hogy a bokrokon túl elterülő robusztus építmény egy egyes típusú várbörtön vagy sokablakos toronyfogda.

Göndör szőke haját és ruháját megtépázták az ágak, ahogy nagy nehezen átverekedte magát a sövény alatt, de épp csak szusszanásnyi időt engedélyezett magának.

Odaállt a megfelelő az ablak alá, majd jó hangosan felolvasta a megadott szöveget.

Babu Miriel - Szépség

A gyertyák pislákoló fénye töltötte meg az ódon kastély étkezőjét, lángjuk táncoló árnyakat varázsolt a falra. Egy hosszú asztal végében két alak ült bizalmasan összehajolva. Egyikük karcsú, gyönyörű teremtés, halovány bőrét ragyogóvá varázsolta a gyertyafény, gesztenyeszín haját finoman sodorgatta apró, kecses ujjai között. A vele szemben ülő elvarázsolva figyelte arcának minden rezdülését, szemét le sem véve a nő puha, meggypiros ajkairól.

A hölgy társasága viszont nem közönséges ember volt. Szépséggel szemben a Szörnyeteg ült, busa fejét durva öklén pihentette, s elbűvölve hallgatta a nő szavait. Aztán hirtelen, mintha csillag gyúlt volna az égen, úgy csillant fel a szeme. Ujját óvatosan Szépség ajkára helyezte, mire az megszeppenten elhallgatott.

6. hét - A lélek labirintusának szépsége

Yoh!

Nagyon örülök annak, hogy minden héten akad egy-egy új résztvevő és érkeznek már új írások is. Mivel minden előre időzített bejegyzéshez elkezdtem már készíteni a kis "pecséteket", ezért én tömegével olvasom most a sztorikat. Köztük természetesen a saját régi történeteimet is.

Az egyiknél képes vagyok a saját viccemen vagy meglepetésemen vigyorogni, a másiknál meg konkrétan vakargatom a fejem, hogy: "Mit akartam én ebből 7 éve pontosan kihozni?". Kezdek rájönni, hogy bármennyire is próbáltam akkoriban - és ez a mostanra is igaz lehet - csak arra a szövegre koncentrálni, ami írásban megjelent, és kizárni azt a sok kis részletet, amit fejben még hozzátettem, mégiscsak egybe láttam az egészet magam előtt. Mostanra telt el épp elég idő, hogy az egyszeri olvasó tudásával forduljak a saját történeteimhez is, amik közt így aztán találtam olyat is, ahol mára túl zavarossá váltak a dolgok.

Aztán olyan történetekkel is találkozom, amiket írótársaim készítettek és olvasásukkor egészen elkap a nosztalgia hullám: "Igen, erre emlékszem, amikor olvastam!" Számolom ilyenkor a napokat, heteket, hogy mikor kerülhetnek már ki, hogy mindenki újra elolvashassa őket.

Minden nappal egyre közelebb kerülnek ezek a szombatok. Már csak xx nap van a következő szombatig. Repül az idő!

Következő címek:

A lélek labirintusa / Szépség

Babu Miriel - Szimpátia

Csepergett az eső. Luca a buszmegállóban ült, kinyújtott lábát keresztbe tette maga előtt, figyelve a tornacipője orrán koppanó cseppeket.

A zápor nyugalmat hozott, kedves és közvetlen melódiába burkolta a világot, és Luca végre lecsendesíthette száguldó gondolatait. Behunyta a szemét. A kisváros hangjai lassanként elhalkultak, és a lányt körülölelte az eső, mint egy biztonságot adó ölelés.

Mély levegő, be és ki.

Kipp, kopp.

Luca visszahúzta a lábát, mikor a vízcseppek csupasz bokájára kezdtek hullani. Megrázkódott, és feljebb húzta kék pulóverének nyakát, egészen az álláig.

– Fázol?

Luca összerezzent a hangra.

Zsazsi - Ébredő Pokol

Kajszifel és Melzehub, a két semmirekellő démonfajzat, közel hétszáz éve lógatták lábukat egy szürke ködképződményről és melengették karmos lábaikat a Purgatórium tüze fölött. Honfoglalások jöttek és mentek, keresztes hadjáratok indultak és buktak el, és ők örömködve nyújtogatták lábujjaikat, vigyorogva dörzsölgették össze szőrös kezeiket és Krőzus egyik leselejtezett kelyhéből majszolták az el nem fogyó finomságokat, s első sorból hallgatták a nem túl frappáns Tisztítótűz elnevezésű véget nem érő szappanoperát.

Közel hétszáz éve untak rá az embernyúzásra és a pokoli hőségre, és lógtak be a Purgatórium határába ebbe a csodás és ingyenes moziba. Itt arany életük volt. Időnként már arra vetemedtek, hogy besegítsenek a holt lelkek eligazításába, hogy hamarább érkezzen a folytatás.

Babu Miriel - Ébredő Pokol

A Sátán lassan nyitotta ki alvástól összetapadt szemét, egyenesen az ágya mellett lobogó tűzbe meredve. Pislogás nélkül bámulta a lángocskát, erőt gyűjtve a felkeléshez. Egy újabb nap várt rá.

Az ördögfiókák is biztosan felébredtek már, és készen állnak a rendbontásra – gondolta bosszankodva, majd feltápászkodott. Kiropogtatta elgémberedett gerincét, a visszataszító hangtól összerezzentek a sarokban ólálkodó pókok. Két kezét az plafon felé nyújtva mélyet és hatalmasat ásított, majd megrázta magát, hogy megpróbáljon valami életet varázsolni magába.