Yoh!
Ismét kimaradt egy 'A' cím, mert elfelejtettem ütemezni a bejegyzést. Upsz... szóval ez most vissza lesz dátumozva...
53. hét címe:
- / Fény és sötét
Obrazek 1
Zsazsi - Harmónia
Az ablaka előtt vonultak el a reggeli sétájukra induló tavaszlakók. Tai nekik játszotta földöntúli szépségű dalait. Ujjai megpendítették a húrokat, a dallamok végighullámzottak testén és boldogságba ringatták elméjét.
Brukú - Nyomás [2]
.png)
A csettintés ismét az egymás nyakára nőtt felhőkarcolók egyik teraszára repít. Az épületek körvonalai azonban homályosak, mintha heves esőzés utáni tömény párán át néznék. A neon fények egybeolvadó homálynak hatnak, mint ahogy a mellettünk lévő csipke fehérneműt reklámozó, hologramos nő is.
Brook elégedetten füttyent, meglepve ezzel. A földön ülünk egy-egy gyors kaja társaságában.
– Mintha bármelyik pillanatban meg lehetne érinteni – hangja mély, nyújtott, mint egy lassított felvételben. Ahogy felnéz, ujjatlan mellényének csuklyája lecsúszik a fejéről, felvillantva göndör, a neon fényében fluoreszkáló rövid haját.
– Ha megfogod a hologram kezét, akkor utána én is engedem
Brukú - Nyomás [1]
.png)
A szemközti elektromos cigaretta boltot teljesen bezúzta egy belé száguldó autó.
Odarohanok, ám ahogy átmászok a törmelékeken megáll az ereimben a vér: az üzletben szinte minden megsemmisült, a fények csattogva villódznak, a termékeket bemutató hologramok vadul pislákolnak.
– Segítség... – hallom az erőtlen hangot az oldalára dőlt autóból. Odarohanok, keresztül a törmelékeken, a megsemmisült árukon, a leszakad lámpák villodzó drótjain át.
Benézek a törött üvegen. Egy rabruhás nő az. Egyik kezével a vérző fejét fogja, a másikkal igyekszik kinyitni az ajtót, de sikertelenül. A keze remeg és erőtlen, az ajtó be van horpada és nem moccan. Azonnal megrángatom én is, de hiába.
– A 97560-ZB sorozatszámú rab azonnal hagyja el a járművet! – érkezik hirtelen a parancs a két szürkéskék színű rődner robot szájából.
– Segítsenek – találom meg a hangom, de az androidok nem mozdulnak.
– Első felszólítás. – jön az automatikus figyelmeztetés és közelebb lépnek. Vicsorgok a dühtől, de ekkor az egyik szikra begyújtja a kocsi kárpitját.
– Ne! – sikoltja a nő rémültem és rángatni kezdi az ajtót. Káromkodva felkapok egy téglát és megpróbálom betörni az üveget. A lángok felcsapnak az anyós üléseken.
– Utolsó felszólítás. – állnak fenyegetően körbe a robotok.
– Mit csináljak? Bent fog égni... Én nem... nem bírom ezt a nyomást. – Pánikszerűen beletúrok a hajamba. Az acél ujjaim felsértik a fejbőröm. A kezemre nézek. Ha emberi erővel nem megy... alig egy napja van csak meg. Még ki sem próbáltam rendesen...
Benyúlok a tűzbe és megmarkolom az ajtót. Az erőlködéstől felkiáltok. Az acélujjaim nyikorognak és forróak a tűztől. Kitépem az ajtót a helyéről és kihúzom a lányt megmentve őt.
Fel sem fogva, hogy a kezemet tönkre tettem.
52. hét - Hmmm...
Yoh!
Inkább nem írok a címbe semmit, mert mindegyik verzió, amit kitaláltam valamilyen nagyon direkt irányba értelmezi a címeket, amit nem szeretnék. (Mert amúgy a többi címem nem ezt tette? Ha igen, akkor upsz...)
A hét címei:
Inkább nem írok a címbe semmit, mert mindegyik verzió, amit kitaláltam valamilyen nagyon direkt irányba értelmezi a címeket, amit nem szeretnék. (Mert amúgy a többi címem nem ezt tette? Ha igen, akkor upsz...)
A hét címei:
Visszafojtott könnyek / Harmónia
Brukú - Homokóra
– Ezt a nyaradat is itt akarod tölteni a padláson? – kérdezi Erik nagypapa az unokájától, aki éppen belépett a tetőtérben kialakított kisebb múzeumba. A hosszú évek alatt felhalmozott óriási gyűjtemény a második világháborús fegyverektől a fonográfon, ókori kézműves szerszámokon és olajfestményeken át, mindent tartalmaz. Még a legelső játékát is, amit az ő apja faragott neki.
– Persze – jelenti ki határozottan Oscar, a tizenhatéves, kissé gizda, nyakigláb fiú, aki hasonlít Erik fiatalkori önmagára.
– És a barátaid? – Jelenik meg az egyik vitrin mögül a nagypapa. Májfoltos, hurkás kezeiben portörlőrongy van, sötétkék inge koszfoltos, ahogy a kockás nadrágja is.
Henna - Olvadni
Persze lehet, igazuk van a többieknek, és ki kellene élveznem minden pillanatot addig, amíg még lehet. Itt lógok egy csinos kis ereszen. Egész csendes környék. Hallottam olyan forgalmas helyekről, ahol pár napig élnek csak a jégcsapok. Borzasztó, milyen világot élünk manapság!
Brukú - Emlékmű
Gertrude és Lucinda a város főutcáján sétálnak élvezve a korai nyár melegét, a nyüzsgést, a gőzmotoros autók zaját, a toronyóra harangjátékát és a gyerekek visongatásait.
– Bele zúgtam a főszereplőbe – valljba be Gertrude elpirulva, miközben felemeli szoknyájának mindahány rétegét és fellép a hídra.
– Helyes férfi – válaszolja vidáman Lucinda, a húga. Habár testvérek, kevés a hasonlóság köztük. Gertrude bájosabb, kecsesebb, míg Lucinda fiúsabb, fekete haja rakoncátlan fürtökbe ugrik bármit tesz vele. - De lesz folytatása. Anyánk örülni fog, ha ezt megtudja.
– Anyánk? – Torpan meg döbbenten a híd közepén. – Erre ment ki a sok program és színház? Megmondtam, a kicsi lakásomban nem fogom őt ápolgatni – szögezi le, ahogy összeáll a kép.
Sümegi Emília - Függöny
Ritmust vertek a dobokkal, majd felharsantak a kürtök. Megcsikordultak a láncok, a nehéz vas eresztékek felnyögtek, s hamarosan tompa puffanással kinyílt a két hatalmas kapuszárny. Érezte, ahogy megemelik, majd a lábak dobogásának ütemére zötykölődve elindultak.
Amikor haláru és a tenger szaga csapta meg az orrát, tudta, hogy a kikötő mellett haladnak el. Később veszekedő embereket hallott. Aztán gyerekzsivajt. Mindent érzett, mindent hallott, de nem nézhetett ki az ablakon. Csupán abban bízhatott, hogy a szél meglebbenti a függönyt.
A menet megállt.
Henna - Boldog vagyok ennyivel
- Szia.
- Régóta vártál már rám?
- Másfél éve.
- Volt már rosszabb.
- Igaz.
- Ne haragudj!
- Most itt vagy. Bármennyit is kell várnom rád, végül mindig ideérsz.
- Mert mindig feléd tartok.
Babu Miriel - Boldog vagyok ennyivel
Földi testét már előkészítette, most a lelke következik. A végső simítások. Egész életében erre készült, tizenkét év során tanult és imádkozott, hogy a Hatalmas elfogadja őt.
Letérdelt a vörös vadvirágokkal díszített oltár elé, kezét térdére fektette, és meghajolt. Elmormolta az ima első szavait.
Zsazsi - Boldog vagyok ennyivel
Észrevétlen kicsúszott egy kis odaszúrás is, amiért Arthur nem említett előttem erről semmit. Nem csak a lánykérést, hanem egyáltalán azt se, hogy tetszik neki Mary. Hogy őrülten szerelmes belé. Nem mondott nekem semmit, pedig igazán jó barátomnak tartottam. Olyan barátnak, akire Maryt is rábíznám, ha velem történne valami. Csakhogy soha nem volt olyan, hogy Mi, hogy Mary és Én. Soha nem jutottam el odáig, hogy elhívjam őt randevúra, hogy nyíltan udvaroljak neki. Együtt nőttünk fel, így számomra a világ legtermészetesebb következtetése volt, hogy Mary és én össze fogunk házasodni egyszer.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)