Nem tudom, hogy vagytok vele, de az eheti címek nekem nagyon tetszenek.
A hét címei:
Requiem / Párbaj
Obrazek 1
45. hét - Requiem egy párbajért
Yoh!
Nem tudom, hogy vagytok vele, de az eheti címek nekem nagyon tetszenek.
A hét címei:
Nem tudom, hogy vagytok vele, de az eheti címek nekem nagyon tetszenek.
A hét címei:
Zsazsi - Öngyilkosság
43. hét - Időzített öngyilkosság
Yoh!
Elég érdekes összeállításba került a két cím. Jó pár percig semmi ötletem nem volt a bejegyzés címére, mert egyszerűen nem működött, amikor egymás mellé pakoltam a szavakat. Végül éltem kicsit adminisztrátori szabadságommal és alternatív megoldást választotta.
(Egy darabig 43. hét - Öhmmmm... címen volt a piszkozatok közt)
A hét címei:
Elég érdekes összeállításba került a két cím. Jó pár percig semmi ötletem nem volt a bejegyzés címére, mert egyszerűen nem működött, amikor egymás mellé pakoltam a szavakat. Végül éltem kicsit adminisztrátori szabadságommal és alternatív megoldást választotta.
(Egy darabig 43. hét - Öhmmmm... címen volt a piszkozatok közt)
A hét címei:
Mindent a maga idejében / Öngyilkosság
Zsazsi - Marionett
.png)
Ilyen és ehhez hasonló szitkozódásokat gyakran hallani Bedfordban, különösen a Putnoe utca környékén. Mindez azért, mert míg a világban átlagosan két másodpercenként ejtenek el bögréket, ami városokra leosztva napi három és fél bögre hetente, addig Bedfordban, ez a szám tizenkét és fél bögre. Még különösebb az egész esetben, hogy ez a szám a téli szünet alatt még jobban megugrik.
A Bedfordi karácsonyi vásárban a legkelendőbb tárgyak mindig a kézműves bögrék, mivel a bedfordiak évszázadok óta különösen szeretik a szép bögréket. Bedford turizmusának felét is a kizárólag bögre boltokból álló utcájának köszönheti.
Azonban azt csak nagyon kevesen tudják, hogy pontosan miért törik annyi bögre Bedfordban. Ennek egyetlen oka van, mégpedig
Liana Rawin - Marionett
.png)
Minden erejével, az akarata minden morzsájával tiltakozott ez ellen, hiába volt már annyira szomjas, hogy fájdalom marta összeszűkült ereit.
Megtett még egy lépést. Az izmai remegtek az erőfeszítéstől. Az orrát megcsapta az izzadtság csípős szaga. Hallotta a lélegzetet, ami ugyanolyan zihált volt, mint az övé.
Belenézett az ember szemébe. A könnycsepp végig gördült az arcán. Belesűrítette minden sajnálatát és kínját az egyetlen szóba, amit alig hallhatóan elsuttogott.
– Sajnálom...
Liana Rawin - Fájdalom
//Warhammer 40k univerzumhoz tartozó szösszenetnyi fanfiction//
Nem látott semmit csupán a végtelen sötétséget, nem érzett csupán hideget. Csontig hatoló, húsba tépő fagyot... de lehetett akár magma is Ferrus kohójának mélyéről...
A penge belevág a húsba, a vér szétfröccsen, rá a páncéljára, az arcára. A tompa puffanás, amit a körülöttük zajló háború zajaitól nem kellene hallania, de mégis az tűnik a leghangosabbnak az egész csatatéren. Szinte csodálkozik, hogy nem állnak meg látván... ahogy az élettelen szemek vádlón néznek rá, és ő ráébred, mit tett.
Ferrus...
Ahogy a testvére fejével a karjaiban besétál Hóruszhoz az árulóhoz...
Zsazsi - Sok sikert, viszlát!
- Hozd vissza épségben mindannyiukat! – kérte az egyik anya, mielőtt elindultam volna az emberek világába.
A gyermekek, mielőtt felnőtté válhatnának, utazásra kell indulniuk a három világban, hogy megtalálják a helyüket. Először a Mennyek világába viszem őket, ahol az istenek fogadnak minket, másodjára a Szellemek világába, harmadjára pedig a Halandók világába. Mindhárom helyen három hónapot töltöttek.
Az utazás végén részt kell venniük egy ceremónián, ami felkészíti őket a felnőtt életre.
Liana Rawin - Babaszemek
Nyár volt. Csorgott a verejték a hátamon. Valahogy mégis megcsapott valami hideg, mibe szinte belesajdultak a csontjaim.
Volt itt valaki, az előttem heverő holtesten kívül. Valaki... vagy valami, ami meg akart ölni.
40. hét - Vágy füstjei
Yoh!
Ezzel a bejegyzéssel végre utolértük a valós időt is, valamint egy új taggal is bővült a résztvevők listája, akinek már olvashatjátok is Csillagpor című írását. Üdv köreinkben Liana Rawin!
A hét címei:
Vágy / Füst
Liana Rawin - Csillagpor
Lassan lépkedek a hídon. Csupán derengő fényt ad az aláhullott por, más nem óv a ködként körém telepedő sötétségtől. Óvatos vagyok, nem hagyhatom, hogy akárcsak egy keveset is lesöpörjek a keskeny járatról. A sötétség mohón falná el a fényét és ha megtehetné engem is megfojtana. Ennyi védelmem maradt, a keskeny üveghíd és a ráhullott csillagpor.
Szorosan ölelem át magam, hogy ne remegjek. Lépés lépés után. Nem nézek bele a sötétségbe... Rettegek, hogy visszanézne rám.
Elérek a veszélyes részhez. Itt alig-alig van egy vékony rétegnyi a fényből. A suttogás felerősödik, disszonáns hangok zúgnak a nem létező viharban. Hallom az orkán üvöltését, de a szél nem ér el hozzám. Mélyeket lélegzem, erőszakkal csillapítom dübörgő szívverésem. A sötét vihar hangjai egyre erősebbek, de én nem hiszek bennük, nem léteznek...
Ugye nem léteznek?
Zsazsi - Homokóra
Egy fekete alak, kaszával a kezében sétált a fekete úton lefelé. Fekete házak közt haladt, fekete kutyák követték, fekete kenyeret dobott nekik. Fekete madarak csipegették a fekete morzsákat. Fekete neszek.
Zsazsi - Jól vagyunk
Brukú - Jól vagyunk
A poros könyvekkel, családi képekkel és régi, tömzsi fabútorokkal telezsúfolt nappali túlsó sarkában felharsan a telefon krákogó hangja. Hosszú percek telnek el a fájó lábaim és a derekam miatt, mire feltornázom magam a kemény karosszékből és odacsoszogok.
– Hogy vagytok ma, Anyuka? Kell segíteni valamiben? – szólal meg egyből Howard a vonal másik oldalán, ahogy felveszem a kopott kagylót. A munkagépek éles háttérzaja mellett alig hallom a rekedtes, halk és meggyötört hangját. Elszorul a szívem. Még le sem telt abban a kocsmában a napja, már a gyárban gürcöl. Nem tudom, a lakáshitelből ki fog-e egyáltalán valaha is kászálódni. Tönkre fogja tenni magát, és a gyerekek még csak segíteni sem tudnak neki, mert annyira picik. Bár elfogadta volna azt a kevés kis pénzt, amit az ápolónőre fizettünk ki sóhajtok, főleg, hogy az az átkozott nőszemély nem is jár rendszeresen. Példát vehetne Howardról, ő még akkor is ránk telefonál, ha nincs sok ideje.
36. hét - Babaszemek
Yoh!
Aki követi az oldalt, az észrevehette, hogy az elmúlt pont 1 hónapban nem kerültek fel új címek, miközben mégis jelentek meg új írások. Az ok egyszerű: a már korábban engedélyezett írások közzététele előre ütemezve lett, míg a heti címek bejegyzéseit elfelejtettem ütemezni. Ezt most gyorsan pótlom, aztán minden vissza fog állni a rendes heti menetbe :)
36. hét:
Aki követi az oldalt, az észrevehette, hogy az elmúlt pont 1 hónapban nem kerültek fel új címek, miközben mégis jelentek meg új írások. Az ok egyszerű: a már korábban engedélyezett írások közzététele előre ütemezve lett, míg a heti címek bejegyzéseit elfelejtettem ütemezni. Ezt most gyorsan pótlom, aztán minden vissza fog állni a rendes heti menetbe :)
36. hét:
- / Babaszemek
Henna - Csillagpor
Boldog volt egyszerű, békés mindennapjaival. A kis településen mindenki ismerte a másikat, vigyáztak és odafigyeltek egymásra. Ebben rejlett az erejük, és ezért kerülte el őket minden bánat és baj.
Ám elég volt egyetlen éjszaka, hogy a fiú élete örökre megváltozzon.
Augusztusi, meleg este volt. A falu népe, mint minden évben ilyenkor, ünnepséget tartott a hulló csillagok cikázó fénye alatt.
A fiúnak aznap korán elege lett a részeg kiabálásokból és gátlástalan viselkedésből
Brukú - Kiálts!
– Megtiltom, hogy azzal a fiúval bárhova is elmenj – jelentem ki mérgesen.
– Semmit nem csinált! – ellenkezik Petra.
– Nem? Részegen egyedül kellett haza jönnöd arról a buliról.
– Ott volt velem Lilla...
– Nem érdekel. Lányok ne mászkáljanak egyedül részegen! – vágok a szavába.
– Nem is értelek. Te nem voltál fiatal? – vágja a képembe.
– Voltam, és tudom, hogy a fiatal, részeg srácok, miket művelnek a részeg lányokkal. – fonom karba a kezem.
– Meg tudtuk volna védeni magunkat...
– Tényleg? Mivel? A bájos mosolyotokkal? Vagy megkínáljátok cigivel? – csúszik ki a számon.
Sümegi Emília - Kiálts!
– Tehát nem emlékszik, kisasszony?
– Nem igazán.
– Jó… Akkor próbáljuk meg máshonnan – mondta türelmetlenül a zömök férfi és megvakarta az állát. – Volt fegyver a támadónál?
– Nem volt.
– Fenyegette magát?
Mielőtt a lány válaszolhatott volna, egy magas, középkorú, gondozott szakállú férfi kaján hangon közbeszólt:
Zsazsi - Kiálts!
Érzem, valaki figyel, majd Sashi megüresedett helyére lefekszik a rugdosós.
– Átkozott hideg van kint – morgolódik, majd megragadja a karom és egyszerűen magára ránt. – Melegíts fel!
Zsazsi - Csak a szavaimmal
Míg véget nem ért az előadás, egyikünk sem érezte a Cyber Cyrano üzenetének súlyát. Azt hiszem, ezt hívják groteszknek. Mikor egy anorexiásnak csúfolt, lelkileg sérült lány hazugságok árán öngyilkosságba hajszolja egyik osztálytársát, a másikat vérig alázza, és mi ott ülünk, nézzük és nevetünk. Többször is. Hangosan! A szavakon nevetünk, a szavak hatásain, ahogy a szereplők szépen lassan átalakulnak előttünk. Egy hamis profil a chatszobában, egy hamis élet. Ez most íródott, ez rólunk szólt. Ez velünk is megtörténhet, ha nem vigyázunk.
Zsazsi - Gyerekek nevetése
- Ne félj! – nyugtatgatta Norah. Egy sámlit húzott Mimire mellé és megfogta a reszkető lány kezét.
- De én… én nem vagyok… nem vagyok szűz – tört ki Mimiréből a vallomás, amit nem tudott tovább visszatartani. Erre már Mortimer is megállt a munkában. Tógája redői közül előhúzott egy megbarnult lapot és hunyorogva felolvasta a tartalmát.
Zsazsi - Születésnap
Tárgy: Születésnap!
Sziasztok!
Jupiterrel, Vénusszal és Merkúrral arra gondoltunk, meglephetnénk Terrát a közelgő születésnapja alkalmából. Mármint olyan rég jöttünk már össze mind, szóval szerintünk ez a születésnap remek alkalom lenne egy jó kis bulizásra. Én vállalom a világítást! Vénusz lestoppolta a dekorációt, és minden kérdésetekkel nyugodtan forduljatok Merkúrhoz, ha engem nem értek el.
Mars, hozol néhány vöröskét, hogy feldobják a buli elejét?
Brukú - A vonal megszakadt
Hosszas várakozást követően végre megérkezik a forró kávé, amit megrendeltem az egyik jól menő kávézóban. Épp csak a számhoz emelem a bögrét, amikor megszólal a telefon éles dallama.
– Helló...? – kérdezem, de bele vág a szavamba egy síró női hang.
– Kérem, segítsen! A férjem eszméletlen – hadarja egy szusszal, hogy elsőre nem is értem meg őt.
– Tessék? – dadogom értetlenül. Megnézem a képernyőt: ismeretlen szám hív. – Elnézést, téves...
– EGY CSAVARHÚZÓ ÁLL KI A MELLKASÁBÓL!
Babu Miriel - A vonal megszakadt
Behajtotta maga mögött a ház ajtaját és a kert felé fordult. A korai napsugarak arany keretet adtak a fáknak, bokroknak és a kert távolabbi végében álló pavilonnak, harmatcseppek csillogtak a füvön, halk madárdal szűrődött ki az ágak közül. Seung arcára mosoly kúszott.
Zsazsi - A vonal megszakadt
- Tudja, én úgy tartom, bizonyos helyzetekben még igenis számít az emberi tényező. – O’tulle herceg egész lényéből sütött az arisztokratikus büszkeség, egyszersmind a józan űrkatonákra jellemző egyenesség és belátás is megvolt benne.
A titkárnő bevezette a legmagasabb rangú ügyfelek számára fenntartott irodába, majd zavartan belekezdett a tájékoztatóba, ám a herceg közbeszólt.
Babu Miriel - Szenteste
Óvatos, erőtlen léptek az éjszakában. A városba vezető úton két ember közelít, egyikük szamárháton, arcukat elrejti a csillagfény elől a fejükre borított kámzsa.
A város eközben lassan aludni tér, a lapostetős házakban sorra alusznak ki a fények. Az egyik lakóhely ablakán apró kislány kukucskál ki. Bámul, majd hátrafordul szüleihez, akik az asztalnál beszélgetnek gyertyafénynél.
– Valakik jönnek az úton!
Az apa válaszol, épp csak odapillantva:
– Hagyd csak, biztos ők is a népszámlálásra jöttek.
Zsazsi - Legendák
– Hazug... csalók! Gyil-kosok! – kiáltotta nem messze előttem egy nyomorék öregember a botját rázva a főtér felé, ahol a sorozás folyt, míg mellé nem ért egy katona és gyomorszájon nem vágta. Összegörnyedt, majd a földre zuhant.
Igyekeztem úgy intézni a lépteimet, hogy középről észrevétlen a házfalak mellé sodorjon az emberáradat.
– Menj tovább! – utasított a katona.
– El-elviszem az útból, hogy ne okozzon több bajt. – A katona végigmért mindkettőnket, nem akaródzott itt hagyni minket, de amint meghallotta az újabb szaggatott sípszót, szó nélkül elsietett.
Zsazsi - Szenteste
– Dolgom volt. És…
– Hé! Mi ez a hangzavar? Hol vagy?
– Az állomáson.
– Miért? Várj! Nem érdekel. Csak azért hívtalak, hogy anyuék is hallják, én megpróbáltam.
– Anyuék?
– Igen. Tudod, mit? Oda is adom anyut.
– Ne!
25. hét - Utazás Szentestén
Yoh!
Előző héten nem volt új cím, a régi címek közül az A szívedben címűből került fel egy korábbi írás. Ezzel összesen elértük a blogon a 90 bejegyzést.
Következő hét címei:
Utazás / Szenteste
Zsazsi - A szívedben
– Hiába volt minden vívódásom... nem használt semmit. Nem tudom elfojtani érzéseimet. Meg kell mondanom, mennyire imádom, mennyire forrón szeretem magát.
Elizabeth elképedését nem lehetett leírni. Csak ámult, pirult, nem hitt a fülének, és hallgatott."
Elidőztem egy kicsit a sorok felett, ujjamat lassan végighúztam a sorokon, majd a következő oldalra lapoztam, hogy folytassam, de az izgalom erőt vett rajtam, és hirtelen összecsaptam a könyvet.
– Neeem, neem, nem teheted meg ismét! – szóltam magamhoz szigorú arckifejezést erőltetve magamra, de aztán mégis sietve a legvégén nyitottam ki ismét a könyvet.
Zsazsi - Taktika
"Kérem... én... engedjenek el! Kérem... én senki vagyok! Én nem tehetek semmiről! Én... én csak véletlen jártam erre! Ez az... én azt se tudom, mi folyik itt! Ha... minek még egyel több áldozat? Igaz? Én nem láttam semmit. Még az arcukra sem emlékszem! Becsszó!"
Bumm!
Újra...
"Kérem... engedjenek el! Én... ártatlan vagyok! Kérem, ne öljenek meg! Apa vagyok! Van... van két fiam! Meg a feleségem... mennyire szeretem őt! Nem akarom magukra hagyni őket! Könyörüljenek rajtam! Higgyék el, lakat lesz a számon! Engedjenek el!"
Bumm!
Újra...
Zsazsi - Eszmélet
Alattuk, a kéken hajlongó fák árnyékában két vízfejű acaputi pihent. Hátra dőltek, zubogó, amorf alsó fejüket a farukon pihentették. Hátsó nyúlványaikkal időnként csaptak egyet, hogy elriasszák a futurinkákat, akik megpróbáltak leszállni a fejükre, és megcsapolni a sejtplazmájukat.
Babu Miriel - Eszmélet
Hol vagyok?
Szeme felpattant, elvakította a fény, majd egy perc tompaság után egyszerre érzékelte a számtalan hangot, ami körülvette, a hőséget, ami bőrét égette, és a zsibbadást, ami végigszaladt minden porcikáján, amint megpróbált megmozdulni.
Az űrkompban kellene lennem…
Megkísérelt felállni, imbolyogva pillantott körül.
Erdő…?
Méregzöld lombok és kék fényfoltok vették körbe.
X-Pedro
É-é-ébren vagyok!
Babu Miriel - A szívedben
Azt hiszem, a búcsú pillanata előtt állunk.
Kinyújtom a kezem - ujjaim épp csak súrolják a jéghideg követ. Nem áll szándékomban közelebb lépni. Ilyenek voltunk mindig is, nemdebár? Párhuzamosan haladtunk, mégis mindig egymással szemben állva, közöttünk pedig egy lépés távolság, amit soha egyikünk sem hidalt át.
Miért tettük volna?
Zsazsi - Első benyomások
– Testhőmérséklet ideális, szívritmus kissé szertelen, végtagok mozgása... – A táncosok nevetve fordultak az énekes felé, aki az instrumentál alatt megpróbálta kissé feldobni a hangulatot. A víg zene és az olcsó italok megtették már hatásukat. Sok kipirult arcú fiatal ropta a parketten.
Rocco a bárpultnál ült, kiürült poharát látcsőként szeme elé emelve figyelte a kusza tömeget.
– Még egyet! Don! – intett, majd megleste az időt. - Késik...
– Ugyan, Rocco... – lépett elé a pultos, régi cimborája. Arcán a kötelező vigyor, ám hangja együttérzően csengett. Tudta, mit jelent, ha az összeköttető késik. –, talán csak még nem érezte biztonságosnak, hogy kapcsolatba lépjen veled.
Babu Miriel - Első benyomások
Mivel itt dolgozok, mindenkiről kialakult egy kép a fejemben. Egyfajta első benyomás, de annál nem több.
Az az ember például, közvetlenül az ajtó mellett, adócsaló. Még a szeméből is süt a sunyiság, vonásai is ezt a látszatot erősítik meg: apró szemek, keskeny orr és mindig grimaszra húzódó ajkak.
20. hét - Első benyomások a harctérről
Yoh!
Az előző héten sajnos kicsit szétesett voltam ezért megcserélődött egy régebbi cím, amit javítottam azóta. Így értünk el a következő héthez~
20. hét:
Harctér / Első benyomások
Zsazsi - Közjáték
Gyopár ökölbe szorította mindkét kezét, s lassú, mély levegőt vett, hogy lecsendesíthesse vadul kalapáló szívét, majd a baltájáért nyúlt, mely a hátához volt szíjazva egy szarvasmarha bélből font kötél segítségével. Ő maga készítette az egyik lakoma után, s olyan különlegesnek tűnt, hogy végül megtartotta.
Szabad kezével felvett egy közepes követ, ami a szikla tövében hevert, majd teljes erejéből elhajította a támadók felé.
Babu Miriel - Közjáték
A komp belsejében némaság ült, az utasok térdükre, vagy éppen a derekukat átfogó biztonsági karabínerre meredtek. Gondolataik kimondatlanul lebegtek az kompot megtöltő levegőben (parányi folt a hatalmas űrben, oxigén, nitrogén és egyéb fontos elemek keveréke). Némelyikük az izgalom miatt volt szótlan, valaki emlékezett, valaki tervezgetett, valaki megbánta tettét.
A hajón ekkor finom rezgések futottak végig, egy fiatalember felkapta a fejét. (Gépészmérnök.) Az elsőt újabb, egyre vadabb remegések követték.
Megreccsent a rádió.
Zsazsi - A létezés bizonyítéka
– Harvey, drágám, elmúltál harminc éves! Ideje lenne, hogy elengedj engem. Légy végre férfi, és ne egy képzelt barátnővel töltsd minden idődet. Én szeretlek, Harvey, de azt akarom, hogy boldog légy, és ezt csak egy hús vér nő oldalán teheted meg - hangja természetfeletti volta miatt könnyedén felülkerekedett a zenebonán, mintha egyenesen a férfi fejében szólalt volna meg.
– Penelope – Harvey szinte könyörögve ejtette ki a nő nevét. –, te nem az én képzelt barátnőm vagy.
Babu Miriel - A létezés bizonyítéka
De akkor honnan tudja az ember?
18. hét - A létezés stratégiája
Yoh!
Előző héten ügyes módon nem készítettem el időben a vasárnapi posztot, így a 17. héthez nem került "A" cím. Emellett az is kimaradt így, hogy külön is bemutassam az Álmodni címhez készített különleges "pecsétet". Nézzetek szét a 16. hét írásai közt, ahol az egyikhez animált pecsét tartozik.
18. hét:
Stratégia / A létezés bizonyítéka
Zsazsi - Hajnal
– Akkor ki mit talált? Igen, Tóth? – szólalt meg hirtelen Kiss.
– Az ősz az elmúlást jelképezi – felelte Zsófi kijátszva gyorsan az egyetlen képet, ami mindenhol ugyanazt jelentette, és amelyet sikerült is megjegyeznie.
– Helyes. Szegedi? – fordult máris egy újabb diák felé.
– Az „arany ágak” az értéket szimbolizálhatják...
– Utána a „csupasz karok”, a faágak a halált...
– A „hajnal” a reményt...
Babu Miriel - Hajnal
Tizenkét ember.
Harminc láda hal.
Három napi veszteglés.
Óceán.
A Jégmadár legénysége már minden reményét elvesztette, tétlenül üldögéltek a fedélzeten, hagyva, hogy az áramlat magával sodorja a hajójukat. A kapitány a kabinja ajtófélfáját támasztotta, a kormányos felcsapta mindkét lábát a kormányra, s a halászok egy tagjával kártyázott egy üres hordó tetején.
Lyla - Csillagles
– Az kinek a képe? – mutatott fel az égboltra a kisebbik. Larisa nem rég csatlakozott a lányokhoz, és szentelte életét Artemisznek. Az istennő elmosolyodott. A jelenlétében még jobban kirajzolódott a hold erős fénye, és a csillagok, amik bevilágították az egész környéket.
– Az a Kígyótartó, Aszklépiosz. Az unokaöcsém volt, az ókor egyik nagy tudósa, a gyógyítás istene. Kheirón tanította, és ő fektette le az orvostudományok alapjait. Sajnos túl messzire ment, mert a halál törvényeit szegte meg, így Hádész közbelépett.
Lyla - Szépség
A tükör előtt állt, és magát nézte.
– Annyira szép vagy! – hangzott az egyik „barátnője” szájából.
Utálta a haját, nem lehetett vele semmit kezdeni. A fésű nem segített rajta, sehogy sem állt és nem tudta megtalálni a megfelelő stílust.
– Úgy szeretnék olyan lenni, mint te! – A szobatársát se érezte soha közel magához.
Az arca egyáltalán nem volt szimmetrikus vagy arányos, az orra túl pici, a szája csak egy vékony vonal, a szemei pedig túl nagyok.
– Lélegzetelállító vagy – suttogta a fülébe a fiú, aki később kegyetlenül elhagyta.
Lyla - Ébredő Pokol
Zsazsi - Álmodni
– Üdvözlöm, kapitány! Válassza ki a kívánt jelenetsort!
A kompon telepesek utaztak, akik a Zöld övezetből egyenesen a Vörösbe tartottak, hogy földműveseként ingyen földhöz juthassanak a nemrég kolonizált bolygók valamelyik holdján. Az út igen hosszú volt, ezért a legtöbb időt álomtalan hibernációban, úgynevezett utazósíkon töltötték a legénység egy részével együtt.
Brukú - Álmodni
Babu Miriel - Álmodni
Azt mondod, nem?
Lefogadom, hogy álmodtál már újra az óvodáról, vagy arról, hogy repülsz, pár láb magasan lebegve a föld felett, és érezted, ahogy a gravitáció a föld felé vonz. Álmodtál már menekülésről, ahol valamilyen láthatatlan erő visszatartott, te pedig próbáltad lerázni az akadályt, míg üldöződ a nyomodban volt. De soha nem kap el, hiszen csak álmodsz.
Lyla - Meghívás a Pokolból
Gyere, lépj közelebb, nézz körbe. Szívd be a bűn csábító mézes-mázas illatát és engedj a kísértésnek. Hagyd, hogy magával ragadjon a pillanat heve és élvezd. Ne próbáld megbánni. Idézd fel magadban a perceket, mikor hagytad, hogy az igazi éned eluralkodjon rajtad. Mikor hagytad, hogy a szíved, a vágyaid vezéreljenek és rossz voltál. Mikor ártottál másoknak és akármennyire próbáltad tagadni, még élvezted is az egészet. Mikor ösztönből cselekedtél, reflexből és ezt te is tudtad, hiába szeretted volna elnyomni az érzéseidet.
Lyla - Roham
Lyla - Éjféli suttogások
– Jajj, mindjárt éjfélt üt az óra! Hol lehetnek már? – A csöndben még a suttogó, cincogó neszek is hangosnak hatottak. Az apró talpacskák sietős topogása elhalkult, mikor a padlásra értek és felmásztak az ablakhoz. Valahol messze egy kastély varázslatos fényei ragyogtak, az apróságok pedig izgatottan, megbabonázva bámulták a távoli csodát. Felettük madarak repkedtek türelmetlenül, és ahogy egyre közeledett a nagymutató a tizenketteshez, csöndes pánik uralkodott el a házban.
– Mi lesz, ha nem érnek vissza? – kérdezte egy magas lány hang, megpróbálva minél halkabban suttogni. Tudta, hogy ha a macska felébred, a fiúk nélkül nem tudnak mit kezdeni vele.
Lyla - Veszélyes játék
A tornateremben megfagyott a levegő, a csöndet csupán egy türelmetlenkedő kéz körmeinek kopogása zavarta meg. Az egyik fiú sóhajtva felállt, majd a bordásfalon felmászva a kosárpalánk mellett kiugró falrész tetejére állt. Lenézett, jó négyméteres magasságban lehetett. Tornaórán többször is játszottak már úgy, hogy fel kellett mászni, de lent matrac várta az ugrókat. Lehunyta a szemét, hogy ne gondoljon a tériszonyára, se a lábában lévő bizsergésre, amit a tavalyi komoly baleset után még mindig érzett. Tudta, hogy egy rossz landolással könnyűszerrel újra eltörheti. És ezt a feladatot adó lány is pontosan tudta, aki lent gúnyosan mosolyogva nézett, melltartója előtt gondosan összefont kézzel.
A fiú kinyitotta a szemét, csupasz felsőtestéről letörölt pár izzadtságcseppet, majd leugrott.
16. hét - Keringő felkérés egy Álomban
.png)
Yoh!
Következő hét szavai egyszerre lehetnek egy habos-babos történet címei vagy akár egy vérfagyasztó jelenet megidézői.
16. hét:
Keringő / Álmodni
Zsazsi - Vérszag
Első kábulatomból éles csendülés riasztott, ahogy a tőröm kihullott elerőtlenedő ujjaim közül. A fiú oldalra pillantott, s habár szükségtelen volt, félrerúgta a tőrt, mielőtt kirántotta volna mellkasomból a pengét, amivel eddig az ágyam széléhez szegezett.
Összerogytam tehetetlen súlyom alatt, fejem előrebillent, de utolsó erőmmel még ismét felnéztem. Fémes nedvesség kúszott fel a torkomból a számba. Hagytam, had folyjon le az államon.
Babu Miriel - Vérszag
Magányos lovas léptetett fel a csatamezőre. Széles válláról fekete köpeny lógott, csuklyája elfedte az arcát, szegélye a földet söpörte. Vér, haj és por tapadt rá. Lovát kikötetlenül hagyta, kardját a nyeregre fektette. Itt már semmi szüksége nem lehetett rá.
.png)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)