Yoh!
Mélységesen röstellem az eltűnésem. Robog az ár, robogok velem, a fejem valahol a kanyarban lemaradt, az ujjaim méghátrébb, már nem is látom őket rendesen, elsuhannak mellettem a napok, a hetek, a hétvégék különösen. Merül az aksi, feltölt az aksi. Kattintok, kalapálok, mosolygok, fűrészelek, festek, mégtöbbet mikrózom az ebédem és rossz irányba szállok fel hazafelé, hogy még később érjek haza, de hétkor már vár a telefon, gyors jelentés, készülés a holnapra, alvás? Dehogy, mert hiányoltak egész nap, "itthon is kell lenni". Ha még azt mondanám, elúsztak velem a dolgok, de nem úsztak, hánykolódtak! Velük együtt én is.
Alig merem bevallani, itt pirulok, hogy közben meg kapaszkodom valahol egy szörfdeszkába és igazából élvezem, de semmi másra nem tudok figyelni, csak a következő hullámra, a szélre és mindenre, ami robog felém és megdob hátulról, na meg hullik az arcomra a sok vízpermet.
Holnap frissítés érkezik a blogra, nem is egy!
Én továbbra is fél fejjel a víz felett, de már egy csónakban itt van mellettem bekészítve a laptop és megnyitva rajta a Blogger.
Zsazsi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése