A balett világában a szépség egy alapjában meghatározó tényező. Ha a bizottság nem talál elég „szépnek”, már a felvételi vizsgára vagy a társulati meghallgatásra sem engednek be. Nincs az arcodra felfestve a műmosoly, amivel estéről estére minden nézőt elvarázsolsz? Nem lehet a nézőtér leghátsó sorából is megszámolni a bordáidat, mert van rajtad egy kis „felesleg”? Nem elég hosszú a nyakad, a karod vagy a lábad? Nem elég íves a lábfejed, amikor spiccelsz? Ebben az esetben nincs több esélyed.
Kisgyermekkorod óta álmodsz a primabalerina pozícióról, amiért vért, verejtéket és könnyet hullajtasz, nap mint nap. Sanyargatod magad, hogy a következő méretvétel során még véletlenül se mutasson többet a mérleg vagy a mérőszalag. Szinte már kívülről fújod, miben hány kalória van, mert a függőségig fajult a számlálásod, nehogy átlépd a megengedett mennyiséget. Sőt, az előadások napján már csak vizet mersz inni, hátha nem férsz bele a kosztümödbe.
Nincs időd pihenni, hajtani kell. Balettórák, társulati próbák, de még belefér egy kis futás is a város külső részén. Még csontig hatoló hidegben is, mert nem lehet megállni. Ki kell mosnod a ruháid, mert ha te nem csinálod meg, más sem fogja. Aludni sem marad elég időd, így csak bízni tudsz abban, hogy a sminkkészleted tényleg csodákra képes, és minden nem kívánatos bőrhibát elfed. Enni meg amúgy sincs időd.
Magadban kételkedni viszont van időd. A metrón, a buszon, a villamoson, amíg besétálsz a stúdióba, amíg előkészíted a spicc-cipőd a következő napra, amíg megcsinálod a tízezredik kontyodat, vagy amíg a tükör előtt csodát művelsz az arcoddal. Mit szól majd az igazgató, a társulat, a közönség? Mit mond rólad a média az előadás után? Vajon minden jól fog sikerülni a színpadon? Megütöd azt a szintet, amit minden helyzetben, minden nap elvárnak tőled? Vajon elég jó és „szép” leszel mások elvárásainak?
Voltaképpen a szépség majdnem olyan, mintha halott lennél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése