A Sátán lassan nyitotta ki alvástól összetapadt szemét, egyenesen az ágya mellett lobogó tűzbe meredve. Pislogás nélkül bámulta a lángocskát, erőt gyűjtve a felkeléshez. Egy újabb nap várt rá.
Az ördögfiókák is biztosan felébredtek már, és készen állnak a rendbontásra – gondolta bosszankodva, majd feltápászkodott. Kiropogtatta elgémberedett gerincét, a visszataszító hangtól összerezzentek a sarokban ólálkodó pókok. Két kezét az plafon felé nyújtva mélyet és hatalmasat ásított, majd megrázta magát, hogy megpróbáljon valami életet varázsolni magába.
Mogorva arccal vonszolta magát a fürdőszobába, és forró vízzel arcot mosott. Csak egy pillanatra nézett a tükörbe, de rögtön visszariadt a vörös szeme alatt sötétlő karikáktól.
Többet kellene aludnom – gondolta, ahogy megtörölte az arcát. – De ez a fránya munka, soha nincs vége! Mindig újabb és újabb ördögfiókák jönnek, újabb kétségbeesett könyörgők.
Lecsapta a törülközőt a mosdó szélére, és a konyhába csoszogott. Hiába, az ő ereje is véges, és ennyi ördögfiókát tanítani, kordában tartani nem kis feladat.
Bedobott egy amúgy is száraz kenyeret a pirítóba, és alágyújtott a kávéfőzőnek. A fekete lé rotyogva melegedett az ezüst kancsóban, illata a sercegő szénnel keveredve betöltötte a szobát. A pirító kattant, és a Sátán puszta kézzel kiszedve a kenyereket az asztalhoz sétált. Lerogyott egy székre, és komótosan eszegetni kezdett. Semmi kedve nem volt dolgozni, hallgatni az ördögfiókák nyafogását, ordítva fegyelmezni a káoszt.
Elfáradt bele.
Fekete hálóköntöse zsebéből előhúzott egy cigarettát és egy öngyújtót, s mélyeket szippantva próbálta összeszedni magát. A füst körbelengte a szobát, csípve eddig is piros szemeit, de a Sátánt nem zavarta. Az ördögfiókák nevelése amúgy is az egészsége romlását idézte elő, egy kis füstölés ide vagy oda, nem számít.
De előbb a papírmunka – gondolta, s egy mély, lemondó sóhajjal elnyomta a csikket, majd lassan felállva a másik szobába sétált. Leült az íróasztala mellé, és kedvetlenül meredt az azon magasodó papírkötegre.
Na, javítsuk ki azokat a matematika témazárókat!
Ez továbbra is hatalmas! XD
VálaszTörlésÁtjön belőle, hogy gimis voltam éppen XD Most azért egy picit sajnálom szegény karaktert. De örülök, hogy neked is tetszett :3
TörlésÉn gimis + sorozatrajongó. Olvasom át a régi írásokat és tudom, hogy mikor mit néztem. Például így jutott eszembe, hogy mennyire szerettem anno a Célszemélyt Jim Caviezellel. (nálam majd a Hajnalnál jön be a verselemzés, amit ki nem állhattam XD)
TörlésIGEN XD Nálam is ebből az okból készültek a fanfic 300-asok. Fú az is szenvedős volt, még humános képességekkel is :'D
TörlésMa hazafelé a munkából - 1,5 órányi előadás tartása után - mellettem ül két gimnazista, valamilyen edzésről tarthattak ők is hazafelé. Egyikük nagyban panaszkodik, hogy a tanárok szivatják és csomó jogtalan egyest írnak be neki. Én fapofával ülök. A fiú éppen meséli, hogy a tesin totál igazságtalan a tanár, aztán mutatja a nyelvtan, a matek stb. a tárgyak osztályzatait. Mellette a barátja meg nem győzi nyugtatgatni, hogy ne legyen már azért felháborodva, mert ő maga nem tanult vagy mert nem veszi komolyan a tantárgy követelményeit és a tanárt XD De nem jutottak egy álláspontra a legvégéig sem. Leszállás előtt úgy adtam volna egy ötöst a másiknak, hogy "Kösz, ezt jó volt hallani, végre valaki érzékeli, hogy mi lenne a normális hozzáállás." a másiknak meg. "Őszintén, nézz magadba. Azért néhány jegyet megérdemeltél. A tesi meg nem igazságos. Ez van. Csak túlélni lehet."
Törlés