Liana Rawin - Végső küzdelem

Corvin felsikoltott, amikor a démon karmai átszúrták a mellkasát és ő elterült a földön. Forró vér ömlött a páncélja belsejébe.

Az Árnyak királynője felállt és vonszolni kezdte őt a tó felé.

– Itt az idő... – hallotta a nő fémes lihegését. – ... hogy helyrehozzak egy hibát.

Iszonyatos, zsigeri rettegés markolt belé.

– Ne... – dadogta erőtlenül tiltakozva.

Vére vörösre színezte körülöttük a tavat. A fájdalom másodlagossá szelídült, a félelemtől kétségbeesetten rugdosta az egyre mélyülő vizet.

– Kimentett téged, és te megölted. Mert én arra kértem! Féltettelek annyira, hogy kockára tegyem, az ő életét is. A víz viszont magáénak követel, hallod a hívását?

– Gyerünk, végezd be magad! Ehhez is kevés vagy? – próbálta megőrizni bátorsága utolsó morzsáit.

– Nem foglak megölni – csikorogta a szörnyeteg. – Ha ki tudsz jönni magadtól, életben hagylak.

Corvin zokogni akart, könyörögni, hogy ne így! Ölje meg! De NE ÍGY!

Minden megmaradt erejével küzdött, de így is csak erőtlen csapkodásra tellett.

– Könyörülj! – kiáltotta végül. – A vizet ne!

Megpróbálta időben összezárni az ajkait, de a víz gyorsabb volt. Bugyborékolva merült el. Saját vérének felhője kitakarta előle gyilkosa vonások nélküli fémarcát, aki elrúgta magától a mélység felé taszítva.

Fekete páncéljának holtsúlya könyörtelenül húzta a fullasztó sötétségbe.

Úszni próbált, kétségbeesetten rugdosta a vizet és pánikba esve csapkodott a karjaival.

Tudta, hogy a nő kiélvezi szenvedése minden egyes másodpercét. Végig fogja várni a haláltusáját.

A mellkasa egyre jobban lángolt. A szervezete levegőt követelt. A reflex végül legyőzte az akaratot. Jéghideg víz ömlött meggyötört tüdejébe. A fájdalom észveszejtő volt. A rettenettől elkerekedett szemekkel bámulta az egyre homályosabbá váló szörnyeteget.

Mozdulatai koordinálatlanabbak lettek, ahogy lassan kihunyó tudata elvesztette a kontrollt oxigénhiánytól rángatózó izmai felett.

Némán könyörgött, hogy legyen végre vége.

Izmai elernyedve teljes tehetetlenségre kárhoztatták, az elméje viszont a totális rettenet állapotában még haloványan pislákolt.

Látta, ahogy az Árnyak királynője megfordul és magára hagyja, aztán minden egyebet elnyelt az örök sötétség.