A főnök az irodában várta, hogy a titkárnő beküldje a két legjobb ügynökét. Büszkén szemlélte a teljes oldalfalat beborító Magyarország térképet, melyen apró fehér ledekkel jelölték ügynökeik tartózkodását városokként. Minden led fehéren izzott, míg az ügynök le nem lepleződött. Ez esetben a B terv lépett érvénybe és el kellett harapniuk a bölcsesség fogaikba rejtett mikrobombás jeladót. Az aktiválás a biztonság érdekében fordítva is működött. Ha kicsavartak egy ledet, a gyanús ügynök felrobbant.
A robbanást az irodában csupán halk pittyenés jelezte. Egy pitty, egy kialudt led lámpa, egy halott ügynök. Élete fő művének tartotta, hogy az amerikaiak után másodikként vezették be ezt a rendszert.
– Küldhetem őket? – szólt be telefonon a titkárnő.
Az ügynökök beléptek az irodába.
– Üdvözlöm, Kocsis ügynök, Török ügynök! – a főnök mindkettejükkel kezet rázott. – Látták már az én csodás rajztáblámat?
Látták már párszor, mégis elismerően bólogattak a kedvéért.
– Látom – szólt Kocsis –, jó nehéz. Rengeteg rajzszög tudja csak a helyén tartani.
A főnök jóízűen felkacagott, és ekkor egy fülsiketítő bíp rázta meg az irodát, majd Kismaros környékén egy led lámpa őrült villogásba kezdett, mielőtt végleg kialudt volna.
– Elkapták egy emberünket – szólt gyászosan Török.
– Kár érte, kiváló ügynök volt – sóhajtott a főnök is, és gépéhez lépve leellenőrizte a halott elszámolási adatait. Minden rendben volt. Majd értesítik a hozzátartozóit.
– Azért hívattam önöket – kezdett bele, ám a telefon félbeszakította. – Ne most – szólt bele, de mikor már harmadszor csörgetett rá a nő a kérése ellenére, kihúzta zsinórostul. – Hol is tartottam?
Ekkor újabb sípok egész csoportja hangzott fel. A térképen egymás után aludtak ki az ügynökök lámpái. A gép zötyögött a sok érkező adattól. A főnök elfehéredett, majd a foteljába rogyott.
A titkárnő ezt a pillanatot választotta, hogy erőteljesen benyisson.
– Csak azért akartam hívni, hogy a villanyszerelő kis időre le fogja kapcsolni az áramot. Indítsa el a tartalék akkumulátort, ami működteti az ügynöktáblát.
– Kész, végünk van! Mindenki meghalt! – suttogta, majd bebújt az íróasztal alá, hogy új öltönyét ne terítsék be Kocsis és Török ügynökök széthulló maradványai. Ez a megtiszteltetés, hogy hősi halottakat viselhet blúzán, a titkárnőt érte.
(2016-08-12)
Húú emlékszem, ezt nagyon szerettem - kellemesen morbid és megrázó xd Szórakoztató lesz ezeket újraolvasni :DD (apropó, teszel majd esetleg valahova egy feliratkozás modult? 👀)
VálaszTörlésÉn is. Átolvastam vagy 30 írást az elmúlt pár napban és a hozzájuk érkezett hozzászólásokat is.
TörlésAmíg nincs nagy mozgás, addig nosztalgiázzunk legalább!
/Köszi a tippet. Már kint is a feliratkozás modul. Én már annyira kiestem, hogy a fapados módszerrel az Olvasnivalók listáján át adtam hozzá legutóbb egy blogot.
Végülis az is egy módszer a feliratkozásra :DD Nekem meg ez nem jutott eszembe.
VálaszTörlésMeglesz a nosztalgia, az fix :D
Hmm én azon gondolkodom, hogy átolvassam-e a sajátjaimat - belejavítgathatnék, ahol ráfér 🤔
Nyugodtan. Akár már a kikerültbe is, ha úgy érzed... bevallom, volt egy írás - pont nálad -, ahol a kommentbe írta valaki, hogy volt egy elírás, de azt nem, hogy mi volt az. Gondoltam, akkor most ezt orvosoljuk, úgyis készítem elő az ütemezett posztokat, szóval átolvastam újra. Meg újra. Meg újra. Aztán feladtam. Nem én írtam, de már annyira tudtam a következő szót, hogy lehet, minden alkalommal kijavította az agyam az elírást, vagy nem tudom, mi történt, de a lényeg, hogy nem találtam hibát. XD
TörlésHaha 😆 Lehetséges hogy anno Jolttal kijavítottuk? Érdekes mindenesetre xd Na akkor ha valamit átnézek és módosítok, akkor majd megosztom veled a google doksit 👌 (ennél is ráfér szerintem, az első mondatok ritmusa kicsit monoton :D)
Törlés