- Tudja, én úgy tartom, bizonyos helyzetekben még igenis számít az emberi tényező. – O’tulle herceg egész lényéből sütött az arisztokratikus büszkeség, egyszersmind a józan űrkatonákra jellemző egyenesség és belátás is megvolt benne.
A titkárnő bevezette a legmagasabb rangú ügyfelek számára fenntartott irodába, majd zavartan belekezdett a tájékoztatóba, ám a herceg közbeszólt.
- Kérem, én tisztában vagyok ennek a házasságszerző cégnek a működésével, hisz az apám és nővérem is ennek a rendszernek vált áldozatává. Elnézést, ez csupán egy tréfás fordulat akart lenni. Nem kell elsápadni! – A herceg gondterhelten az előre kitöltött italért nyúlt. – Ön értelmesnek látszik, és remélem, nem áll szándékában meghazudtolni… - elhallgatott, amint megértette, ha kedélyesen próbál csevegni, azzal csak jobban összezavarja a vele szemben ülő nőt. Ezt nem akarta, ám ez egyúttal azt is jelentette, hogy egyenesen, kertelés nélkül kell mindent elmondania.
- Gondolom, ismeri a családomat, hisz minden tagja szerepel a nyilvántartásában. Bizonyára azt is tudja, hogy két terméketlen lányom és egy ferde hajlamú, steril fiam mellett egyetlen gyermekem, aki tovább viheti a nagy múltú O’tulle nevet, most töltötte be a húszat. Első katonai küldetését a múlt hónapban kezdte meg. Szeretnék számára egy megfelelő menyasszonyt találni, mire hazatér. Tudom, az általánosan követett rendszer szerint legelőször a szintén hercegi családok lányai kerülnek sorra, ám az elmúlt néhány száz évben olyannyira elhatalmasodott ezen a rétegen a beltenyészet, hogy alig találni olyat, aki képes gyermeket szülni. Ezért arra kérem, először a kisebb hozománnyal rendelkező unokahúgokat, balkézről született lányokat keresse ki nekem, és…
A herceg vevője ekkor váratlanul megszólalt. Felvette, majd néhány perccel később falfehér arccal fordult a nő felé.
- Az ügy tárgytalanná vált.
- Mi történt?
- A vonal… megszakadt – felelte a herceg, majd elhagyta az irodát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése