Egy fekete alak, kaszával a kezében sétált a fekete úton lefelé. Fekete házak közt haladt, fekete kutyák követték, fekete kenyeret dobott nekik. Fekete madarak csipegették a fekete morzsákat. Fekete neszek.
Egy fekete kocsi közelített, fekete koporsó zötyögött a csomagtérben. Fekete tekintetek találkoztak, feketén bólintottak, majd a fekete, kaszás alak félreállt az útból.
Fekete házhoz lépett a fekete kaszás, fekete ajtón zörgetett, fekete volt, aki azon kilépett. Végigjárták ketten a fekete falut és még több fekete alakot hívtak magukkal. Fekete kaszákkal feketén vonultak a mezőkre. Fekete fűszálak lengedeztek a feketeségben.
Aztán fényleni kezdett a határ, előbb minden vörössé vált, majd a napszámos legények megkezdték a kaszálást.
Egy, csak egyvalaki maradt fekete a fényben. Egy csak egy kasza maradt a hajnalban érintetlen.
- Lassan neked is indulnod kéne – hangzott fel egy sötét hang. A fekete alak elfordult a fekete kastély ablakától és a homokórára nézett.
- Te már csak tudod, igaz?
- Nem akarlak siettetni – felelt a homokóra.
- Mi is az idő? – mordult fel színpadias hangnemben a fekete alak.
- Azért ennél gyorsabbnak kell lenned.
Az alak vállai csüggedten megereszkedtek, majd magához vette az órát és a kaszáját, és kisétált a kertjébe. Letekerte az óra fedelét és néhány szemet a földbe szórt, majd megöntözte őket. Kicsivel odébb több tíz apró homokóra dugta már ki a fejét a földből. Mindegyik tetején egy leheletvékony arany fűszál lengedezett. Végigsétált két ágyás között, majd fogta a kaszát és egy suhintással levágott néhányat az arany fűszálak közül. Azok homokórái erre feketén elporladtak.
- Így ni, mára ennyi kertészkedés elég is – mondta a Halál és nagyot nyújtózkodva kiropogtatta a csigolyáit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése