Zsazsi - Titkos ambíciók

Gideon egy helyben álldogált a lepukkant kocsma bejárata előtt. Vézna testén, mint valami madárijesztőn lógtak egyszerű ruhái. Arca sápadt volt és a rátelepedő kétségbeesés mély ráncokat rajzolt rá. Mi tagadás, elég nyamvadtul nézett ki. Időnként gépiesen néhány kalandor után fordult, akik a közelében haladtak el. Megszólította őket, hogy segítséget kérjen, de azok rendszerint rá se hederítettek.

"Bátor kalandor, segítségre van szükségem! Miközben a piactéren nézelődtem, sötét tündérek kiraboltak és elvitték a varázsgyűrűmet, amelyet anyámtól kaptam. Segíts visszaszerezni! (30 arany + mihtril gyűrű)"

Ha egy kalandor felajánlaná a segítségét, akkor elindulhatnának a piactér felé, majd befordulhatnának a sikátorok közé, ahol szembe találhatnák magukat a sötét tündérekkel és a kalandor megküzdhetne velük. Ezt követően Gideon átadhatná neki a harminc aranyat és a gyűrűt... és a gyűrűt... és a gyűrűt. (+50 sebezhetetlenség)

"Küldetés elfogadva!"

Gideon kissé lemaradva követte a kalandort az utcán. Ahogy elhaladtak az árusok mellett, észrevétlen gyorsított, majd hirtelen megállt Zafira előtt. Izgatottan zsebébe nyúlt és előhúzott egy apró dobozt.

– Hozzám jössz?

– Igen! – kiáltott fel mosolyogva Zafira és felé nyújtotta a kezét. Gideon előre hajolt, ám egy láthatatlan erő a kalandor után rántotta. Tántorgott néhány lépést.

– Ez a tied! – hajította a dobozt Zafira felé. A lány előre hajolt, de nem érte el. Elvett egy legyezőt a ponyváról és azzal próbálta magához húzni. Végre sikerült. Kinyitotta és megpillantotta az aranyos jegygyűrűt.

– Tartsd magadnál! Ne vedd fel! Én akarom az ujjadra húzni! – kiáltotta Gideon, mielőtt eltűnt volna szeme elől a lány és a piac.

"Ezek sötét tündérek nyomai. A közelben lehetnek." Nem igazán figyelt az ezt követő jelenetekre. Számolt. Következő körben rendesen végigcsinálja a lánykérést. A következőben elkezdik megbeszélni az esküvő részleteit. Maximum három körben. Utána esküvő. Honnan kerítsen papot? Az mindegy. Utána... Mire végzett a kalandor, Gideon képzeletben már az unokáit tartotta a kezében és négyszázötven körrel később járt.

De előbb...

"Bátor kalandor, segítségre van szükségem!"