Leah Hope Eastbrook - Szépség

A balett világában a szépség egy alapjában meghatározó tényező. Ha a bizottság nem talál elég „szépnek”, már a felvételi vizsgára vagy a társulati meghallgatásra sem engednek be. Nincs az arcodra felfestve a műmosoly, amivel estéről estére minden nézőt elvarázsolsz? Nem lehet a nézőtér leghátsó sorából is megszámolni a bordáidat, mert van rajtad egy kis „felesleg”? Nem elég hosszú a nyakad, a karod vagy a lábad? Nem elég íves a lábfejed, amikor spiccelsz? Ebben az esetben nincs több esélyed.

Kisgyermekkorod óta álmodsz a primabalerina pozícióról, amiért vért, verejtéket és könnyet hullajtasz, nap mint nap. Sanyargatod magad, hogy a következő méretvétel során még véletlenül se mutasson többet a mérleg vagy a mérőszalag. Szinte már kívülről fújod, miben hány kalória van, mert a függőségig fajult a számlálásod, nehogy átlépd a megengedett mennyiséget. Sőt, az előadások napján már csak vizet mersz inni, hátha nem férsz bele a kosztümödbe.

Nincs időd pihenni, hajtani kell. Balettórák, társulati próbák, de még belefér egy kis futás is a város külső részén. Még csontig hatoló hidegben is, mert nem lehet megállni. Ki kell mosnod a ruháid, mert ha te nem csinálod meg, más sem fogja. Aludni sem marad elég időd, így csak bízni tudsz abban, hogy a sminkkészleted tényleg csodákra képes, és minden nem kívánatos bőrhibát elfed. Enni meg amúgy sincs időd.

Magadban kételkedni viszont van időd. A metrón, a buszon, a villamoson, amíg besétálsz a stúdióba, amíg előkészíted a spicc-cipőd a következő napra, amíg megcsinálod a tízezredik kontyodat, vagy amíg a tükör előtt csodát művelsz az arcoddal. Mit szól majd az igazgató, a társulat, a közönség? Mit mond rólad a média az előadás után? Vajon minden jól fog sikerülni a színpadon? Megütöd azt a szintet, amit minden helyzetben, minden nap elvárnak tőled? Vajon elég jó és „szép” leszel mások elvárásainak?

Voltaképpen a szépség majdnem olyan, mintha halott lennél.

Lyla - Szépség

A tükör előtt állt, és magát nézte.

– Annyira szép vagy! – hangzott az egyik „barátnője” szájából.

Utálta a haját, nem lehetett vele semmit kezdeni. A fésű nem segített rajta, sehogy sem állt és nem tudta megtalálni a megfelelő stílust.

– Úgy szeretnék olyan lenni, mint te! – A szobatársát se érezte soha közel magához.

Az arca egyáltalán nem volt szimmetrikus vagy arányos, az orra túl pici, a szája csak egy vékony vonal, a szemei pedig túl nagyok.

– Lélegzetelállító vagy – suttogta a fülébe a fiú, aki később kegyetlenül elhagyta.

Zsazsi - Szépség

A Meyer házból való Dolf lovag bizonytalanul fékezett le a sövényfal előtt. Előkotorta poggyászából a lovagi kézikönyv egy izzadság- és könnycseppekkel sűrűn elmaszatolt kiadását, s remegő kezekkel kihajtotta a Fogvatartott hercegnők megmentésének három lépése az elrabló fejeinek számától és a zárka minőségétől függően című fejezetnél, majd megpróbálta belőni, hogy a bokrokon túl elterülő robusztus építmény egy egyes típusú várbörtön vagy sokablakos toronyfogda.

Göndör szőke haját és ruháját megtépázták az ágak, ahogy nagy nehezen átverekedte magát a sövény alatt, de épp csak szusszanásnyi időt engedélyezett magának.

Odaállt a megfelelő az ablak alá, majd jó hangosan felolvasta a megadott szöveget.

Babu Miriel - Szépség

A gyertyák pislákoló fénye töltötte meg az ódon kastély étkezőjét, lángjuk táncoló árnyakat varázsolt a falra. Egy hosszú asztal végében két alak ült bizalmasan összehajolva. Egyikük karcsú, gyönyörű teremtés, halovány bőrét ragyogóvá varázsolta a gyertyafény, gesztenyeszín haját finoman sodorgatta apró, kecses ujjai között. A vele szemben ülő elvarázsolva figyelte arcának minden rezdülését, szemét le sem véve a nő puha, meggypiros ajkairól.

A hölgy társasága viszont nem közönséges ember volt. Szépséggel szemben a Szörnyeteg ült, busa fejét durva öklén pihentette, s elbűvölve hallgatta a nő szavait. Aztán hirtelen, mintha csillag gyúlt volna az égen, úgy csillant fel a szeme. Ujját óvatosan Szépség ajkára helyezte, mire az megszeppenten elhallgatott.