Babu Miriel - Történelmet írni

Toll serceg a papíron, karcos dala betölti a kis szobát. Könyvek garmadája borítja a polcokat, sőt, néhol a padlót is, lépni alig lehet tőlük. Vastag függönyök zárják ki a napfényt, míg az íróasztalon álló kislámpa fénye megcsillan az öregúr szemüvegén. A toll egy pillanatra megtorpan, a férfi elmereng, majd újra írni kezd.

Ám hirtelen csörömpölés hallatszik, s a toll a papírra hullik, kis tintafoltot ejtve rajta. Az öregúr morgolódva áll fel az asztaltól, és elcsoszog két polc között az ajtó felé, valami olyasmit motyogva:

- Azok a csirkefogók…

Csend ül a szobára. Nem serceg a toll, nem hallatszik a halk lélegzés, minden néma. Aztán apró gyermekkacaj hangzik fel, kis léptek surrannak, egy könyv tompa koppanással a földre zuhan.

- Carl, vigyázz! - feddi meg az előtte settenkedő kisfiút a lány.

- Hagyd, Naomh… Nézd! - mutat előre a kisfiú, egyenest az íróasztalra. Csillogó szemmel hajolnak a hatalmas könyv fölé, amit nagyapjuk kacskaringós betűi borítanak.

- Akkor pedig Amerika összecsap az Oroszokkal - olvassa fel halkan Carl. -, Anglia pedig kereszttűzben áll. Európa lángol, az Egyesült Államok atombombával fenyegetnek. Krízishelyzet…

- Ez szörnyű! - méltatlankodik suttogva Naohm. - Ezt nem írhatja le!

Kis kezébe veszi a lúdtollat és a tintába mártja. Több pacát is ejt a papírra, de aztán kibontakoznak a szavak:

- Isten elveszi a gonosz bácsiktól a fegyvereket, és ezért mindenki boldog lesz és az emberek szeretni fogják egymást. Ez jó lesz? - pillant Naomh öccsére.

A kisfiú ráncolja az orrocskáját, majd kikapja Naomh kezéből a tollat.

- És a dinoszauruszok újra megjelennek!

- Carl! - csattan fel Naohm. Carl vigyorogva vállat von, és odabiggyeszt egy “barátságos”-t a dinoszaurusz szó elé.

Naomh megforgatja a szemét.

- Fuss előre, nézd meg, nem jön-e Nagyapa!

A kisfiú bólint és elszalad, Naomh újra a könyvhöz fordul.

- Carl és Naomh apukája pedig hazatér hozzájuk - írja le öccse macskakaparása alá, aztán a tollat a helyére téve csendben Carl után indul.