Zsazsi - Türelmetlenség

A darázscsapda egyszerű elméleten alapul. A tojás alakú műanyagon oldalról két kör alakú nyílása van, amelyhez egy befelé szűkülő tölcsért ragasztottak. A csapda alját valami, a darazsakat vonzó folyadékkal kel feltölteni. Miután a darázs bemászott a csapdába, többé nem tud kimászni belőle, egy idő után megfullad.

A teraszon ültem és a sörömet szürcsölgettem. A korábbi sörnek, amivel felöntöttem a csapdát, már a fele elpárolgott. Így az utolsó pár kortyból a csapdákat szándékoztam felfrissíteni.

Csakhogy mindkét csapdának épp kapása volt. Azonban, míg az egyikbe szorult, gyorsan a vízbe zuhant, addig a másik valahogy meg tudott kapaszkodni a csapda falán. Sőt, kis idő múlva azt vettem észre, hogy a tölcsérbe kapaszkodva pihen.

Kesztyűt húztam - bár tudtam nagyon kicsi volt az esélye, hogy bárhogy is hasznát veszem - és alulról megpöcköltem a csapdát, hogy beleessen. Alig, hogy eltűnt a szemem elől a csapda kékre színezett alsó felében, ismét felbukkant és pók módjára a falon mászva visszatért a tölcsérre. Rácsimpaszkodott és felhúzta a potrohát is. Milyen okos. Nem pánikol, hanem kivár.

Óvatosan magam felé húztam az ágat, hogy belepillanthassak a csapdába. Hetet számoltam. Nem volt már miben megfulladnia, egyszerűen felállt a többi darázs tetemére. Csak ki nem jutott.

Visszaültem a teraszra. Közben a sör felmelegedett. Meg kell várnom, míg megdöglik.

Ha ennyire kitartó, kaphat egy második esélyt - gondoltam türelmemet vesztve. Rémes volt erre várni. Leakasztottam a csapdát és elvittem a kert legvégébe. Letekertem az alját és ledobtam a földre. A tetemek egyből kiestek belőle, de az a másik, az továbbra is kapaszkodott. Megfogtam a csapda tetejét és jó erősen megráztam. Végre kiesett.

Odaléptem fölé. Nem mozdult. Kerestem egy ágat, hogy megbökjem. Erre se reagált. Rájöttem, nem kapaszkodott eddig, csupán hozzáragadt a tölcsérhez, és úgy pusztult el.

Ha ezt hamarabb tudtam volna, nem várok annyit! Pillanatra minden értelmét vesztette. Egy dolgot tudtam csak: Türelem hullát teremt.