Újat kéne vennie, de még nem teheti.
Most még nem.
A vegyesbolt csengője vidáman felcsilingelt, mikor a férfi belökte az ajtót. Az eladó vetett egy bizonytalan pillantást a rongyos cipőből szivárgó latyakra, de aztán mosolyt varázsolt az arcára.
A férfi zavartan babrálta kopott keménykalapját, szemét végigfuttatta a pultok csábító kínálatán.
Végül csak sóhajtott.
- Maradt még tűzijátéka?
Percek múlván a férfi boldogan rejtette zsebébe a kincset érő dobozt - az üres pénztárcájával együtt.
Már nem törődött a cipőjében cuppogó vízzel, szája szegletében boldog mosollyal rohant haza.
A városra lassan leereszkedett a szürkület, s a szegényes házikóból vidám dudorászás szűrődött ki. A fiatalasszony bár elmerült a házimunkában, a halk ajtócsukódásra azonnal felfigyelt, és mosolyogva sietett férje elé.
A férfi gyengéd csókot nyomott a nő homlokára.
- Milyen napod volt?
A nő válaszolni akart, ám akkor pillantása férje rongyos cipőjére esett, és arcáról lehervadt a mosoly.
- Miért nem vettél új cipőt? - feddte meg a férfit, aki csak megsimította kedvese arcát.
- Fontosabb dolgokra is kell a pénz!
Felesége felháborodott visszavágását megelőzve annak ajkára tette az ujját.
- Megígérem, hogy jövőre veszek, jó?
A nő úgy-ahogy megnyugodott - hisz az új évig alig négy óra volt hátra! -, és az este további része nyugalomban telt.
Elköltötték szegényes vacsorájukat, s éjfél közeledtével már a kályha mellett beszélgettek kamillateát kortyolgatva. A férfi alig bírt a helyén maradni, lopva újra meg újra az órára nézett. Pár perc múlva aztán felpattant, felesége meglepetten pillantott rá.
- Mintha zajt hallottam volna… - Ezzel a férfi kirohant a kertbe.
Pár perc múlva kiáltás harsant.
- Drágám, gyere csak ki!
A nő gyanakodva sietett férje után, aki odakint elkapva a derekát magához ölelte őt…
… és az első színes rakéták arany színbe vonták mosolygó arcukat.
Mikor először olvastam, az elején azt hittem, hogy a történet a Háromkirályok ajándéka c. novella mintájára készül, ahol a férj a feleség tudta nélkül eladja az óráját, hogy fésűt vegyen kedvesének, míg a feleség eladja a haját, hogy óraláncot vegyen a férjének. Az egy igen szívszorító végkifejletű történet, míg itt inkább szívdobogtató. Tűzijáték! Azért, remélem, nem fázik meg abban a cipőben járva állandóan. ;)
VálaszTörlésOh igen, emlékszem én is valami hasonlóra, bár nem pont erre a novellára.... Hmm igen, a pozitív hangú befejezést terveztem, a körülményeik ellenére ^^
Törlés