Brukú - Nyomás [1]

A sötétszürke acél kézfejem tökéletesen illeszkedik a születésem óta hiányzó alkarom csonkjára. Évekig spóroltam és mindenemet pénzzé tettem, hogy tíz év után meg tudjam rendelni ezt. Egyesével hajlítom be majd nyújtom ki az ujjaimat eltátva a számat. Ám ekkor olyan hatalmas csattanást hallok, hogy lefordulok a székről. Felpattanok és kirohanok az apartmanból az utcára.

A szemközti elektromos cigaretta boltot teljesen bezúzta egy belé száguldó autó.

Odarohanok, ám ahogy átmászok a törmelékeken megáll az ereimben a vér: az üzletben szinte minden megsemmisült, a fények csattogva villódznak, a termékeket bemutató hologramok vadul pislákolnak.

– Segítség... – hallom az erőtlen hangot az oldalára dőlt autóból. Odarohanok, keresztül a törmelékeken, a megsemmisült árukon, a leszakad lámpák villodzó drótjain át.

Benézek a törött üvegen. Egy rabruhás nő az. Egyik kezével a vérző fejét fogja, a másikkal igyekszik kinyitni az ajtót, de sikertelenül. A keze remeg és erőtlen, az ajtó be van horpada és nem moccan. Azonnal megrángatom én is, de hiába.

– A 97560-ZB sorozatszámú rab azonnal hagyja el a járművet! – érkezik hirtelen a parancs a két szürkéskék színű rődner robot szájából.

– Segítsenek – találom meg a hangom, de az androidok nem mozdulnak.

– Első felszólítás. – jön az automatikus figyelmeztetés és közelebb lépnek. Vicsorgok a dühtől, de ekkor az egyik szikra begyújtja a kocsi kárpitját.

– Ne! – sikoltja a nő rémültem és rángatni kezdi az ajtót. Káromkodva felkapok egy téglát és megpróbálom betörni az üveget. A lángok felcsapnak az anyós üléseken.

– Utolsó felszólítás. – állnak fenyegetően körbe a robotok.

– Mit csináljak? Bent fog égni... Én nem... nem bírom ezt a nyomást. – Pánikszerűen beletúrok a hajamba. Az acél ujjaim felsértik a fejbőröm. A kezemre nézek. Ha emberi erővel nem megy... alig egy napja van csak meg. Még ki sem próbáltam rendesen...

Benyúlok a tűzbe és megmarkolom az ajtót. Az erőlködéstől felkiáltok. Az acélujjaim nyikorognak és forróak a tűztől. Kitépem az ajtót a helyéről és kihúzom a lányt megmentve őt.

Fel sem fogva, hogy a kezemet tönkre tettem.