Brukú - Nyomás [2]

A csettintés ismét az egymás nyakára nőtt felhőkarcolók egyik teraszára repít. Az épületek körvonalai azonban homályosak, mintha heves esőzés utáni tömény párán át néznék. A neon fények egybeolvadó homálynak hatnak, mint ahogy a mellettünk lévő csipke fehérneműt reklámozó, hologramos nő is.

Brook elégedetten füttyent, meglepve ezzel. A földön ülünk egy-egy gyors kaja társaságában.

– Mintha bármelyik pillanatban meg lehetne érinteni – hangja mély, nyújtott, mint egy lassított felvételben. Ahogy felnéz, ujjatlan mellényének csuklyája lecsúszik a fejéről, felvillantva göndör, a neon fényében fluoreszkáló rövid haját.

– Ha megfogod a hologram kezét, akkor utána én is engedem – cukkolom, mert napok óta próbál közeledni, megfogni a kezem és ölelgetni, én viszont gyorsnak találom a tempót. Brook kihívóan rám néz, kerek arcán szétterül a mosoly, aztán lomhán oda sétál a hologramos nőhöz legközelebbi antennához, hogy aztán felmásszon rá. Félúton ha jár, amikor az antenna beleng molett alkata alatt.

– Inkább gyere le! – kiáltom azonnal és mint akit ólom súlyok nyomnak, ügyetlenül oda botorkálok hozzá. Brook azonban tovább mászik. – Brook hallod? Nyomás onnét! – Brook lába alatt ebben a pillanatban letörik a vas és lezuhan.

– Ébredjen, Ink! – szólongat egy egyenletes, higgadt női hang. Kiáltva térek magamhoz. Fuldokolva kapkodom a levegőt, ezért felülök a fehér kanapén. A hófehér kicsi szoba fényes falairól rám bámuló arcképem pedig velem együtt zihál. Sápadt bőre egybeolvad a fehér kezeslábassal, arca beesett, amire tincsekben tapad az izzadtságtól csatakos sötét haja. Ez nem én vagyok. Megrázom a fejem. – Lélegezzen. – Adja ki az utasítást a pszichológus android. Egyenes derékkal előre dől a székében, miközben emberinek tűnő szemeivel a reakcióimat figyeli megállás nélkül. Halántékán a kör alakú neon spirál közben aprókat vibrál, ahogy mindent rögzít. Összevonja vékony, ívelt szemöldökét és összezárja vékony ajkait, mintha együttérző lenne. Megtéveszt. És hiszek neki. Elfekszek a székben és igyekszem megnyugodni, elfelejteni végre a történteket. Hátha ezúttal sikerül is végre.