//Warhammer 40k univerzumhoz tartozó szösszenetnyi fanfiction//
Nem látott semmit csupán a végtelen sötétséget, nem érzett csupán hideget. Csontig hatoló, húsba tépő fagyot... de lehetett akár magma is Ferrus kohójának mélyéről...
A penge belevág a húsba, a vér szétfröccsen, rá a páncéljára, az arcára. A tompa puffanás, amit a körülöttük zajló háború zajaitól nem kellene hallania, de mégis az tűnik a leghangosabbnak az egész csatatéren. Szinte csodálkozik, hogy nem állnak meg látván... ahogy az élettelen szemek vádlón néznek rá, és ő ráébred, mit tett.
Ferrus...
Ahogy a testvére fejével a karjaiban besétál Hóruszhoz az árulóhoz...