Zsazsi - Taktika

Szimuláció betöltése... három, kettő, egy...

"Kérem... én... engedjenek el! Kérem... én senki vagyok! Én nem tehetek semmiről! Én... én csak véletlen jártam erre! Ez az... én azt se tudom, mi folyik itt! Ha... minek még egyel több áldozat? Igaz? Én nem láttam semmit. Még az arcukra sem emlékszem! Becsszó!"

Bumm!

Újra...

"Kérem... engedjenek el! Én... ártatlan vagyok! Kérem, ne öljenek meg! Apa vagyok! Van... van két fiam! Meg a feleségem... mennyire szeretem őt! Nem akarom magukra hagyni őket! Könyörüljenek rajtam! Higgyék el, lakat lesz a számon! Engedjenek el!"

Bumm!

Újra...

22. hét - Taktikai érkezés

 Yoh!

Már a 22. hétnél járunk. A címek:

Érkezés / Taktika

Zsazsi - Eszmélet

Szürkés-vörös köd foszlányok úsztak át az üveg előtt. A makrobuborék belsejében két armisien lebegett. Mindketten igen fejletlen egyedek voltak. Egyik valamivel idősebb lehetett buroktársánál, hisz bőre elszarusodó hámrétege elég vastag volt már ahhoz, hogy eltakarja belsőszerveit és zölden lüktető keringési rendszerét. Hosszú, ízületek tördelte végtagjaikkal lassú, evező mozdulatokat végeztek. Néha egymásba gabalyodtak, majd egész a burok faláig távolodtak egymástól.

Alattuk, a kéken hajlongó fák árnyékában két vízfejű acaputi pihent. Hátra dőltek, zubogó, amorf alsó fejüket a farukon pihentették. Hátsó nyúlványaikkal időnként csaptak egyet, hogy elriasszák a futurinkákat, akik megpróbáltak leszállni a fejükre, és megcsapolni a sejtplazmájukat.

Babu Miriel - Eszmélet

X*-Elis

Arra ébredt, hogy izzadtságcsepp csordul le a homlokán.
Hol vagyok?
Szeme felpattant, elvakította a fény, majd egy perc tompaság után egyszerre érzékelte a számtalan hangot, ami körülvette, a hőséget, ami bőrét égette, és a zsibbadást, ami végigszaladt minden porcikáján, amint megpróbált megmozdulni.
Az űrkompban kellene lennem…
Megkísérelt felállni, imbolyogva pillantott körül.
Erdő…?
Méregzöld lombok és kék fényfoltok vették körbe.


X-Pedro
É-é-ébren vagyok!

21. hét - Eszméletlen találkozás

 Yoh!

21. hét címei.

Sorsszerű találkozás / Eszmélet

Babu Miriel - A szívedben

Szívedet nyílvessző fúrta át, szürke márvány mellkasodon apró repedések szaladtak szét. Mint egy pókháló, bilincsbe font a halál.

Azt hiszem, a búcsú pillanata előtt állunk.

Kinyújtom a kezem - ujjaim épp csak súrolják a jéghideg követ. Nem áll szándékomban közelebb lépni. Ilyenek voltunk mindig is, nemdebár? Párhuzamosan haladtunk, mégis mindig egymással szemben állva, közöttünk pedig egy lépés távolság, amit soha egyikünk sem hidalt át.

Miért tettük volna?

Zsazsi - Első benyomások

– Testhőmérséklet ideális, szívritmus kissé szertelen, végtagok mozgása... – A táncosok nevetve fordultak az énekes felé, aki az instrumentál alatt megpróbálta kissé feldobni a hangulatot. A víg zene és az olcsó italok megtették már hatásukat. Sok kipirult arcú fiatal ropta a parketten.

Rocco a bárpultnál ült, kiürült poharát látcsőként szeme elé emelve figyelte a kusza tömeget.

– Még egyet! Don! – intett, majd megleste az időt. - Késik...

– Ugyan, Rocco... – lépett elé a pultos, régi cimborája. Arcán a kötelező vigyor, ám hangja együttérzően csengett. Tudta, mit jelent, ha az összeköttető késik. –, talán csak még nem érezte biztonságosnak, hogy kapcsolatba lépjen veled.