A lány hirtelen riadt fel álmából.
A Hold sugarai bekúsztak a félig leeresztett redőny rései között, csíkokat vetítve a szőnyegre. Autó zúgott el a ház előtt. Fénye sárga pacaként végigszaladt a szoba falain, majd a hanggal együtt eltűnt. Aztán koppanás hallatszott, dermesztő csendet hagyva maga után.
A lány álomittasan, könyökére támaszkodva hallgatózott. Pár feszült másodperc után visszahanyatlott a párnák közé, ám abban a pillanatban fémes csattanás töltötte be a házat, majd valaki elfojtott szitkozódása, és a lány ereiben megfagyott a vér. Talpát a hideg padlóra helyezte, és nesztelenül az ajtóhoz osont. Halk kattanással kinyitotta, és kilesett a folyosóra.
Ám mikor a lány már fordult volna vissza az ágyához, ismét felhangzottak a suttogások. Gyanakodva osont végig a folyosón, majd le a lépcsőn, ügyelve minden lépésére, nehogy a fa megnyikorduljon alatta. A bejáratnál magához ragadott egy esernyőt, majd ismét fülelt. Csend honolt a házban, amit csak a saját szapora légzése tört meg.
A szomszéd szobában éjfélt ütött az óra, mire a lány összerezzent a hirtelen hangtól. Megrázta a fejét, és saját butaságát megmosolyogva visszafelé indult a lépcsőn, azonban a suttogások megint megállították. Bosszúsan markolta meg az esernyőt, és szemével a sötétet fürkészve a nappali felé vette az irányt. Felszisszent, mikor beverte lábujját a küszöbbe, és megállt, félve, hogy leleplezte magát, de a suttogás nem halkult.
A nappali ajtaja előtt megtorpant.
Lehet, hogy betörők vannak a szobában - ötlött fel benne. Aztán elvetette a gondolatot, és maga elé emelte az esernyőt. Szülei mindig azt mondták neki, hogy nagyon bátor lány: ebből merített erőt, hogy lenyomja a kilincset, és egy hirtelen mozdulattal, hangos kiáltással a száján berontson a szobába.
Elvakította a fény, szaporán pislogott, hogy kivehesse környezetét. Egy pillanatig döbbenten bámulta az elé táruló látványt, majd kitört a káosz. Durranások, sikoltás és ordítás hasított a csendbe.
- Boldog Szülinapot, Lizaaa!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése