Páros: Floyd Lawton (Arrow), Mick Rawson (Criminal Minds: Suspect Behavior)
Floyd Lawton elhelyezkedett a leshelyén. Kicipzározta fegyverének tokját, összeszerelte a fekete Remingtont, és gondosan letámasztotta az előtte álló autó motorháztetejére. Homlokán végigsimított katonai egyenruhájának szárával, majd ujját a ravaszra fektette, és beállította a célzást. Ráhajolt a fegyver csövére, és a célkereszten át fürkészte az elhagyatott roncstelepet. A Nap vakítón sütött az égről, néha egy-egy madár suhant át a pusztaság felett, ám a mesterlövész ügyet sem vetett rájuk. Ellenfelét kereste: lépések zaját vagy hirtelen mozdulatot, ami leleplezheti hollétét. Lehalkította légzését, és türelmesen várt. Türelem. A legfontosabb tulajdonság, amivel egy mesterlövésznek rendelkeznie kell. Most pedig mindent tökéletesen kell csinálnia, ha le akarja győzni a másik felet. A férfi jó, de talán nem eléggé.
Floyd féloldalas mosolyra húzta száját. Egy apró nesz sem hallatszott, ám a férfi rezzenéstelenül figyelte a terepet.
Mick Rawson zajtalanul osont előre egy kamion mellett, puskáját szorosan maga mellett tartva. A plató végén lassan kikukkantott, keresve egy árnyékot, egy fényvillanást, ami elárulná ellenfele rejtekhelyét. A kék égen egyetlen felhő sem úszott, a Napfény délibábokat csillogtatott meg a felforrósodott motorházak felett, és ő pár méterrel arrébb megpillantott egy apró, vörös foltot tükröződni egy fekete autón. Egy hirtelen pillanatban a puskát maga mellett tartva átbukfencezett a következő autó mögé, s a fegyvert a kitört ablakba helyezte. Az áldozat alig három méterre volt tőle. Érezte a győzelem ízét a szájában, a késztetést, hogy lője le, semmisítse meg az embert, aki vetélytársa lehet, akinek esélye van jobbnak lenni nála. Ám józan eszének hála, nem tette. Helyette ujját a rádió gombjára helyezte, és bekapcsolta azt.
- Megvagy - szólt bele kísérteties hangon.
Az áldozat megpördült, és szélesen elvigyorodott.
A táj vibrálni kezdett körülöttük, majd eltűnt, és egy szürke edzőterem került a helyére.
- Szép volt, Rawson - veregette meg Mick vállát Floyd.
- Majd legközelebb, Lawton - gúnyolódott Mick, majd átkarolta Floyd vállát, majd tovább ugratva egymást kivonultak az edzőteremből.
Floyd Lawton elhelyezkedett a leshelyén. Kicipzározta fegyverének tokját, összeszerelte a fekete Remingtont, és gondosan letámasztotta az előtte álló autó motorháztetejére. Homlokán végigsimított katonai egyenruhájának szárával, majd ujját a ravaszra fektette, és beállította a célzást. Ráhajolt a fegyver csövére, és a célkereszten át fürkészte az elhagyatott roncstelepet. A Nap vakítón sütött az égről, néha egy-egy madár suhant át a pusztaság felett, ám a mesterlövész ügyet sem vetett rájuk. Ellenfelét kereste: lépések zaját vagy hirtelen mozdulatot, ami leleplezheti hollétét. Lehalkította légzését, és türelmesen várt. Türelem. A legfontosabb tulajdonság, amivel egy mesterlövésznek rendelkeznie kell. Most pedig mindent tökéletesen kell csinálnia, ha le akarja győzni a másik felet. A férfi jó, de talán nem eléggé.
Floyd féloldalas mosolyra húzta száját. Egy apró nesz sem hallatszott, ám a férfi rezzenéstelenül figyelte a terepet.
Mick Rawson zajtalanul osont előre egy kamion mellett, puskáját szorosan maga mellett tartva. A plató végén lassan kikukkantott, keresve egy árnyékot, egy fényvillanást, ami elárulná ellenfele rejtekhelyét. A kék égen egyetlen felhő sem úszott, a Napfény délibábokat csillogtatott meg a felforrósodott motorházak felett, és ő pár méterrel arrébb megpillantott egy apró, vörös foltot tükröződni egy fekete autón. Egy hirtelen pillanatban a puskát maga mellett tartva átbukfencezett a következő autó mögé, s a fegyvert a kitört ablakba helyezte. Az áldozat alig három méterre volt tőle. Érezte a győzelem ízét a szájában, a késztetést, hogy lője le, semmisítse meg az embert, aki vetélytársa lehet, akinek esélye van jobbnak lenni nála. Ám józan eszének hála, nem tette. Helyette ujját a rádió gombjára helyezte, és bekapcsolta azt.
- Megvagy - szólt bele kísérteties hangon.
Az áldozat megpördült, és szélesen elvigyorodott.
A táj vibrálni kezdett körülöttük, majd eltűnt, és egy szürke edzőterem került a helyére.
- Szép volt, Rawson - veregette meg Mick vállát Floyd.
- Majd legközelebb, Lawton - gúnyolódott Mick, majd átkarolta Floyd vállát, majd tovább ugratva egymást kivonultak az edzőteremből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése