6. hét - A lélek labirintusának szépsége

Yoh!

Nagyon örülök annak, hogy minden héten akad egy-egy új résztvevő és érkeznek már új írások is. Mivel minden előre időzített bejegyzéshez elkezdtem már készíteni a kis "pecséteket", ezért én tömegével olvasom most a sztorikat. Köztük természetesen a saját régi történeteimet is.

Az egyiknél képes vagyok a saját viccemen vagy meglepetésemen vigyorogni, a másiknál meg konkrétan vakargatom a fejem, hogy: "Mit akartam én ebből 7 éve pontosan kihozni?". Kezdek rájönni, hogy bármennyire is próbáltam akkoriban - és ez a mostanra is igaz lehet - csak arra a szövegre koncentrálni, ami írásban megjelent, és kizárni azt a sok kis részletet, amit fejben még hozzátettem, mégiscsak egybe láttam az egészet magam előtt. Mostanra telt el épp elég idő, hogy az egyszeri olvasó tudásával forduljak a saját történeteimhez is, amik közt így aztán találtam olyat is, ahol mára túl zavarossá váltak a dolgok.

Aztán olyan történetekkel is találkozom, amiket írótársaim készítettek és olvasásukkor egészen elkap a nosztalgia hullám: "Igen, erre emlékszem, amikor olvastam!" Számolom ilyenkor a napokat, heteket, hogy mikor kerülhetnek már ki, hogy mindenki újra elolvashassa őket.

Minden nappal egyre közelebb kerülnek ezek a szombatok. Már csak xx nap van a következő szombatig. Repül az idő!

Következő címek:

A lélek labirintusa / Szépség