A zápor nyugalmat hozott, kedves és közvetlen melódiába burkolta a világot, és Luca végre lecsendesíthette száguldó gondolatait. Behunyta a szemét. A kisváros hangjai lassanként elhalkultak, és a lányt körülölelte az eső, mint egy biztonságot adó ölelés.
Mély levegő, be és ki.
Kipp, kopp.
Luca visszahúzta a lábát, mikor a vízcseppek csupasz bokájára kezdtek hullani. Megrázkódott, és feljebb húzta kék pulóverének nyakát, egészen az álláig.
– Fázol?
– Tessék?
– Megkaphatod a kabátom, ha szeretnéd.
Alacsony lány állt nem messze tőle, tépett barna tincseiről eső csöpögött a szemébe. Mosolyogva nyújtott Luca felé egy farmerkabátot.
– Kedves vagy, de vedd inkább fel te, nehogy megfázz. - Luca félénken visszamosolygott, és arrébb húzódott a kényelmetlen fém padon. - Leülsz?
A lány bólintott, de csak azután huppant le Luca mellé, hogy a vállára terítette a kabátot.
– Biztos, hogy… - kezdett bele Luca, de a lány mosolyogva elhárította a kérdést.
– Nincs rá szükségem.
– Tiszta víz a hajad - mutatott rá Luca.
A lány Lucára pillantott, majd hirtelen megrázta a fejét, a mozdulattal ezer apró vízcseppet fröcskölve Luca arcára. Csak nevetett a lány meglepett kiáltását hallva.
– Így osztozunk az esőn.
Luca hümmögött.
Kipp, kopp.
Csendben hallgatták a buszmegálló műanyag tetején koppanó esőcseppeket, a lány szórakozottan billegtette a lábát. Luca észrevett egy rigót, ahogy óvatosan előmerészkedett egy bokor alól, és elugrált az autóút széléig. Ivott egy kortyot az esőtől pettyezett pocsolyából, majd felröppent a fára.
Nem sokkal később dörmögve, kattogva befutott a busz. Luca vonakodva felállt.
– Én ezzel megyek.
– Oh. - A lány a buszra pillantott, majd Lucára. - Pedig jó volt itt üldögélni veled.
Luca kuncogott.
– Veled is. Holnap itt leszel?
– Itt.
A busz kigördült a megállóból, Luca mosolyogva intett búcsút a hátsó ablakból.
Ez a történet eszembe juttatta azokat a rövid beszélgetéseket, amik időnként megtörténnek velem a megállókban vagy a buszon. Igaz, általában menetrendekre korlátozódnak és hasonlókra, nem ilyen kedves gesztusokra.
VálaszTörlésKedves történet volt, jó olvasni... (aztán megszólal bennem a vészjelző. Luca, remélem, semmiféle bajba nem keveredsz. Ne beszélj idegenekkel!)
Igen igen, van azért egy belénk táplált óvatosság is... De engem mindig feldobnak az ilyesmi kedves dolgok (ha nem is ennyire konkrét, max egy útbaigazítás, vagy ilyesmi), jó kedves meg nyitott emberekkel találkozni ^^
Törlés