Babu Miriel - Szépség

A gyertyák pislákoló fénye töltötte meg az ódon kastély étkezőjét, lángjuk táncoló árnyakat varázsolt a falra. Egy hosszú asztal végében két alak ült bizalmasan összehajolva. Egyikük karcsú, gyönyörű teremtés, halovány bőrét ragyogóvá varázsolta a gyertyafény, gesztenyeszín haját finoman sodorgatta apró, kecses ujjai között. A vele szemben ülő elvarázsolva figyelte arcának minden rezdülését, szemét le sem véve a nő puha, meggypiros ajkairól.

A hölgy társasága viszont nem közönséges ember volt. Szépséggel szemben a Szörnyeteg ült, busa fejét durva öklén pihentette, s elbűvölve hallgatta a nő szavait. Aztán hirtelen, mintha csillag gyúlt volna az égen, úgy csillant fel a szeme. Ujját óvatosan Szépség ajkára helyezte, mire az megszeppenten elhallgatott.

A Hold bekukkantott a kastély ablakán, egy csókban összefonódó párra vetve fényét. Az immár emberré változott Szörnyeteg mohón csókolta Szépség ajkát, keze a nő derekát szorította.

- Szeretlek, Szépség, szeretlek, és mindörökké szeretni foglak - fogadkozott Szörnyeteg, homlokát a nőének támasztva, szőke tincsei megcirógatták Szépség fehér bőrét.

Ekkor a Hold ijedten elbújt az égen úszó szürke felhők mögött, és Szépség ajka kegyetlen mosolyra húzódott. Szeme feketébe fordult, és a Szörnyeteg ijedten vette észre a szuroksötét íriszekben saját sápadt arcát.

- Szépség... - suttogta halálra váltan.

- Sss, hercegem - búgta halkan a nő, ujjaival megcirógatva a férfi arccsontjait, majd újabb csókba kezdett. Szörnyeteg érezte, ahogy elpattan benne valami, de sehogy sem tudott küzdeni a nő kegyetlen varázsa ellen. Mind jobban belesüllyedt a mámorba, dermedten állva Szépség kezei közt.

Szépség elengedte a férfit, szétváló ajkaik között éles, fehér fény tört elő. Áhítattal emelte a sugarak alá a kezét, szeme mohón csillogott. Óvatosan közelebb hajolt a fénygömbhöz, s ajkait nem égették a forró sugarak, ahogy eltűntek közöttük.

Szépség elégedetten sóhajtott, a lélek nélkül maradt Szörnyeteg pedig üveges szemmel, szürke arccal zuhant a földre. Szépség még egyszer lepillantott rá, majd vad rikoltással, fekete rózsaszirmok tengerét hagyva maga után örökre eltűnt a kastélyból.