Brukú - Első benyomások

– Csönd legyen az osztályban! – fegyelmezi az idős osztályfőnök a buzgó diákokat, tapsikolva ráncos kezeivel, és dobbantva apró lábával, ám a hangerő alig halkul. Mindenki a padtársával beszél, babzsák focit dobálgatnak egymás között, van aki a reggelijét eszi, mások a kopott festékes ablakban ülnek és élvezik a szeptemberi hűvös levegőt. – Mondjad csak. – Fordul az új lány felé Kováts tanárnő bíztatóan, kedves mosollyal az arcán, mire az nagyot nyel és még inkább magához szorítja a színes vászontáskáját, és azt a pár könyvet és füzetet, amik már nem fértek bele.

– Zoé vagyok, most költöztünk a városba a nagyszülőkhöz, hogy kipróbáljuk a vidékies életet. – mondja, de a hangja olyan halk, kissé remegős a feszültségtől. A lány a füle mögé tűri a copfból kikúszott tincsek egyikét, aztán idegesen a zöld tornacipőkére szegezi barna szemeit.

– Jó neked....

– Még egy lúzer...

– Újabb városi paraszt...?!

– A zöld pólód nem egy pizsama? – gúnyolódnak, amit pfújjogás követ. Zoé a tanárnőre néz, hogy hadd üljön le végre, mire a tanárnő megadóan bólint. A lány össze szorítja a száját, aztán amilyen gyorsan csak tud leül a második sorban lévő üres asztalhoz. Annyira siet, hogy kicsúszik néhány füzet a kezéből és hangosan puffanva a földre esik. Zoé megijed és utána kap, így a könyökét is bevágja az asztal sarkába. Az osztály nagyrésze kineveti, ő pedig kínjában a padra mered.

– Ne is foglalkozz velük. Tessék, a cuccaid.– Nyújtja át a szomszédos padból kihajolva egy fekete ruhás, kócos barna hajú fiú a füzeteket. Kerek arcán együttérző kifejezés ül, ám ahogy megpillantja a lány füzetét felragyognak a szemei. A füzet fedele össze van firkálva együttesek és filmek neveivel. A lány ismét zavarba jön és fülig vörösödik készülve az újabb megaláztatásra, ám a fiú ehelyett kidugja a lábát a pad alól, hogy megmutassa a világos vászoncipőjére firkált néhány együttes nevét, amiket a lány is felírt. Zoé ledöbben, míg a fiú boldogan elmosolyodik.