El fogok olvadni. Nem is kell ezen meglepődni, hiszen mindenki körülöttem folyton azt szajkózza, hogy ez az élet rendje, ez egy természetes folyamat, nem lehet rajta változtatni. És akkor ennyi is az egész? Fogadjam el, törődjek bele, hogy rövidke életemnek mindenképpen az lesz a vége, hogy szép fokozatosan elolvadok, míg nem marad belőlem semmi? Még csak nyomot sem fogok hagyni. Senki nem is gondol majd arra, hogy én egyszer, egy kis időn keresztül itt éltem mindennapjaimat.
Persze lehet, igazuk van a többieknek, és ki kellene élveznem minden pillanatot addig, amíg még lehet. Itt lógok egy csinos kis ereszen. Egész csendes környék. Hallottam olyan forgalmas helyekről, ahol pár napig élnek csak a jégcsapok. Borzasztó, milyen világot élünk manapság!


