A komp belsejében némaság ült, az utasok térdükre, vagy éppen a derekukat átfogó biztonsági karabínerre meredtek. Gondolataik kimondatlanul lebegtek az kompot megtöltő levegőben (parányi folt a hatalmas űrben, oxigén, nitrogén és egyéb fontos elemek keveréke). Némelyikük az izgalom miatt volt szótlan, valaki emlékezett, valaki tervezgetett, valaki megbánta tettét.
A hajón ekkor finom rezgések futottak végig, egy fiatalember felkapta a fejét. (Gépészmérnök.) Az elsőt újabb, egyre vadabb remegések követték.
Megreccsent a rádió. A robotpilóta köszöntötte az utasokat, s elnézést kért az apró közjátékért. Elmondta, hogy számításai ellenére az Mars-08 űrkomp meteorrajba került, és hogy pánikra semmi ok (Egy nő rózsafüzért húzott elő, a gépészmérnök mellett ülő lány megkérdezte a fiú nevét.).
Az utasok egymásra tekintgettek, aztán vissza a térdükre, az imádkozó nő hangja ritmusban pergett a hajótest reszketésével. Egy másik nő óvatosan lehajolt, az ülés alá csúsztatott kézitáskájából vékony könyvet húzott elő és olvasni kezdett. A mellette ülő férfi csodálkozva, áhítattal meredt a megsárgult lapokra kerek szemüvege mögül.
- Évek óta nem láttam igazi könyvet - szaladt ki a száján. - Megnézhetem?
A nő először habozott, ujjait szeretettel fonta a mű köré.
- Légyszíves? - mosolygott a férfi, mire a nő halk sóhajjal átadta a könyvet, a férfi puhán tartva a lapokat beleolvasott. - Ah, Shakespeare! - kiáltott fel, szavai kellemetlenül verődtek vissza a néma utasokról.
- A Terrán vagyonokat ér egy ilyen példány, tudja, kisasszony? - hajolt át a szemben álló üléssorról egy pocakos férfi.
- Nem, nem tudtam - csodálkozott a nő. - Nálunk otthon mindennapi dolog, hogy könyvet olvasunk.
- Honnan jött, a Holdról? - gúnyolódott a gépészmérnök, mire a mellette ülő lány csalódottan fintorgott.
Ekkor ismét megreccsent a rádió.
- Tisztelt utasaim! Magunk mögött hagytuk a meteorrajt, kérem élvezzék útjuk hátralévő részét a Marsig!
(Még egy hét és másfél óra.)
Mi az? Maga Marslakó? Miért nem olvas könyvet?
VálaszTörlés