Érzi.
Érzi az életet, mikor egy hűvös őszi délután a napsugarak megmelengetik az arcát, érzi, mikor esőtől nedves falevelek tapadnak csizmája talpára, érzi, mikor a buszon zötyögve körülveszik az emberek, érzi, mikor izomláza van egy edzés után, s mikor olyan fáradt, hogy nem szemei maguktól lecsukódnak, érzi, mikor a forró leves megégeti a nyelvét, vagy mikor áramszünet alatt gyertyákat éget a nappaliban. Érzi, mikor korán reggel félálomban iskolába ballag, és érzi az összes kifogyott tollnál, elvesztett hajguminál is. Érzi, mikor elárulja egy barátja, érzi, mikor a fürdőszobába menekül sírni és érzi, amikor vigasztalásra lel. Érzi, mikor anyja karjai között elrejtőzhet, érzi, mikor belép apukája olajszagú garázsába. Érzi, mikor első szerelme megfogja a kezét, érzi az első csóknál, érzi, mikor gyermekét aludni látja, mikor megpillantja a kupis gyerekszoba padlóját, s érzi, mikor üres a hűtő és el kell menni bevásárolni. Érzi, mikor túl sok a lépcső, amikor lekési a vonatot, mikor a moziban leoltják a lámpákat és elindul a film, érzi dolgozat előtt, felelés előtt, érzi, amikor náthás, de természetesen nincs nála zsebkendő. Érzi, amikor sír, amikor veszteség mardossa a szívét, érzi, mikor túlcsordul benne a boldogság. Érzi, mikor izgul, érzi, mikor hiányzik neki valaki, vagy amikor rég nem látott barátjával megy találkozni, mikor ajándékot kap, mikor ajándékot ad. Érzi az egész életet, de főleg a végét, mikor a lába körül szaladgáló unokáit figyeli, mikor a karosszékben mereng órákig, mikor rádiót hallgat, mikor újság zörrenését hallja. Érzi az életet, mikor fáj a háta a sok hajolgatástól, mikor beteg, amikor már csak percek vannak hátra belőle.
Akkor pedig mindennél erősebben ragaszkodik hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése