Leah Hope Eastbrook - Csillagles

Minden olyan nyugodt: tücskök és békák szüntelen neszezése járja át a környéket, amit egy-egy hal csobbanása tör meg, a szél pedig finoman megcirógatja a lombkoronákat. Mélyet szívok a cigarettából és hosszan fújom ki, elengedve minden feszültséget. Behunyom a szemem és azt kívánom, bárcsak örökké tartana ez a pillanat.

A terasz fadeszkái fáradtan nyikorognak, ahogy Jeremy lejön a lépcsőn. Elmosolyodom, a szívem akaratlanul is hevesebben ver. Arrébb csúszom a pokrócon, hogy ő is elférjen.

– Na, láttál már hullócsillagot? – kérdezi, miközben mellém telepszik. Karját a fejem alá teszi és cirógatni kezdi a vállam.

– Még nem – felelem, miközben kifújok egy újabb adag füstöt, majd elnyomom a cigarettát. Az ujjait keresem, és szorosan összefonom az enyéimmel. – Biztos megvárták, amíg ideérsz.

5. hét - Örökkévaló ébredezés

Yoh!

A régi felületen több mint hatvan cím elérhető már. Ezek azok a címek, amelyek "B címkével" jelennek meg itt a blogon. Természetesen, ha a régi/új résztvevők közül valakinek van B-s címhez olyan sztorija, ami a régi felületen már nem jelent meg, nyugodtan küldje el, és kiteszem, amint tudom.

Jelenleg azok az írások kerülnek ki szombatonként az adott hét címéhez igazítva (előre időzített bejegyzésként), amik már egyszer megjelentek a másik felületen és újbóli közlésükre engedélyt adott a szerző.

Jó olvasgatást és pihentető alkotást kívánok mindenkinek!

A következő címek pedig:

Örökkévalóság /  Ébredő Pokol

Babu Miriel - Roham

A Balaton lágyan csillogott a délutáni Nap fényében, az ég virító kékben tündökölt. Apró, fodros bárányfelhők nézegették magukat a víztükörben, minek tökéletességét csak egy-egy fürdőző törte meg. Ahogy kitekintettek a partra, még több strandolót pillanthattak meg: a vidám, színes forgatag vízpermetet fröcskölve élvezte a melegben való hűsölést. A szél nem mozdult, a Nap forró sugarai megcirógatták a dermedt fák leveleit.

Ám ez csak a vihar előtti csend volt.

Zsazsi - Roham

Elszánt tekintetek tükörképei vibrálnak a vastag üvegfalon. Izzadságcseppek gyöngyöznek a homlokokon, mindenki ugrásra készen áll. Szívük vadul kalapál. Egyetlen férfi áll csak velük szemben, s hiába védi a fal, ő mégis idegesen nyel egyet, ahányszor csak újabb ember csatlakozik a tömeghez.

Úgy érzi magát, mint a sánta Sir Kán, akit agyontapostak a megvadult bivalyok valahol Indiában. Maga előtt látja a lihegő farkasokat, és a bivaly csordát. Éles szarvaik egyenesen felé néznek. Mellkasa összeszorul, minden egyes lélegzetvétel fáj, pedig épp minden tagja. Még.

Babu Miriel - Taktika

 

Némán osontak végig a sikátor fala mellett az árnyékban. Már elért hozzájuk az utca zaja, cipőkopogás, beszédfoszlányok és autótülkölés. Sander összehúzott szemmel pillantgatott hol egyik, hol másik irányba, kezét védekezésre készen tartva.

- Maxwell, minden rendben az északi fronton? - szólt a rádióba fojtott hangon.

- Igen, Kapitány. A célpont a megfigyelt úton halad.

- Nagyszerű. - Sander ajkára halvány mosoly kúszott. - Most elkapjuk. Richard, utánam! - intett a mögötte álló férfinak.

4. hét - Türelmetlen rohamozás

Yoh!

Úgy gondoltam, más címet adok a vasárnapi bejegyzésnek, hogy egyértelműbb legyen, itt kerül először felfedésre a következő egy(-két) cím.

Pedig ezen a héten már tényleg lenne mit összegezni:

El se hiszem, hogy már a negyedik hétbe lépünk. Olyan jó hétről-hétre újra olvasni a régi kedvenceket. Ezen a héten azonban már új, eddig soha nem látott, máshol soha nem olvasott mű is érkezett... amit holnap fogok tudni közzétenni.

Valamint megváltozott a blog kinézete. Ez leginkább két dolog miatt történt meg. Egyrészt, mert a korábbi blogger sablonnál a bejegyzések megnyitása után eltűnt a fejlécről a menü. Másrészt, mert nem volt lehetséges a bejegyzések közti lépegetés anélkül, hogy vissza kelljen menni előbb a főoldalra.

Az új sablonban az oldalsávba kerültek az oldalak és a megnyitott bejegyzés alján lehetőség van Régebbi és Újabb bejegyzésekre átlépni.

A sablon alapszíne lila, amin nem tudtam változtatni, pedig nagyon szép semleges színpalettákat nézegettem. Majd egyszer megpróbálkozom vele, ha kicsit jobban átlátom a html kódot, mert a bejegyzés és a modulsáv háttere nem személyre szabható.

Szerettem volna, ha az oldal színei, hangulata lehetőséget ad minden történetnek egyaránt kibontakozni. Valamilyen szinten a lila is alkalmas erre, hisz kevert színről van szó. Lehet titokzatos, lehet romantikus, lehet játékos, lehet szomorú... 

Új címek:

Türelmetlenség / Roham

Zsazsi - Meghívás a Pokolból

A sötét alabástrom oszlopok alatt két bukott angyal sétált végig. Egyikük kezében kristály hegyű lándzsa, a Pokol tüze vérvörösre színezte. Társa hajlított kardot viselt.

– Egyre otthonosabb – jegyezte meg mély, dallamos hangján a lándzsás. A Pokol valóban sokat változott, mióta a lázadásuk után száműzték őket. Akkor csupán tűz volt mindenütt. A sötét vizek felszíne forrt, óriási lánghalak emelkedtek ki belőlük és futótűz szerű nádasok takarták őket az érkezők elől. A földet izzó hamu takarta. A levegő olyan meleg volt, hogy minden egyes lélegzetvételnél felgyulladt a tüdejükben. Néhány elszenesedett fán túlvilági héják és keselyűtestű, emberfejű szörnyek tanyáztak, hogy obszcén és gúnyos kiáltásokat vágjanak a fejükhöz.

Babu Miriel - Meghívás a Pokolból

Fandom: (NBC) Constantine

A szél egy fekete borítékot sodort karjai közt, romlás és bánat hangjait hozva magával. A levél beröppent egy nyitva hagyott ablakon, és Puff! nekiütközött az előtte álló férfi homlokának.

John Constantine szentségelt egyet, a boríték lehullott elé az asztalra, magához vonva a démonvadász tekintetét. A szőke férfi lehajolt, hogy jobban szemügyre vehesse a betolakodót.

- Mi vagy te? - motyogta a borítéknak, ami titokzatosan feküdt orrától pár centire, iszonyatos füstszagot és forróságot árasztva. John hezitálva dörzsölte meg borostás állát, majd vállat vont, és kisietett a szobából.

Öt gyertyával és egy krétával tért vissza, és egy pentagrammát vázolt a bérház padlójára, egy-egy csúcsába állítva a gyertyákat, majd a szája sarkában izzó cigarettával meggyújtotta őket.

Négy ujja hegyére fektetve a borítékot belépett a csillag közepébe. Síri hangon suttogott szavai lassan hömpölyögve fogták közre a levelet, ami már narancsszínben izzott.

John flegma félmosolyra húzta ajkait, majd a boríték felrobbant.

– Helló, John! – csendült egy rekedt hang.

Brukú - Meghívás a Pokolból

Tökéletesen látszik a poros ablakon keresztül is, hogy a békés, gazdag lakónegyed már csak árnyéka önmagának: a szebbnél szebb virágágyásokat kirohadt, bűzlő növények fedik, a dús, vastag törzsű fákból száraz csonkok látszanak, a kerítések kidőltek, a gyerek hinták és az udvarokban parkoló autók szétrohadtak. A kétszintes, hangulatos házak többségéből nem maradt csak törmelék és romok, amik minden egyes bombázással és bevetett vegyi fegyverrel nőnek.

Az a néhány megmaradt ház szinte elveszik a káoszban a bedeszkázott ablakaikkal és ajtajaikkal. Csend van: várakozással és félelemmel teli csend, amibe minden megmaradt ember és állat igyekszik meghúzódni és túlélni.

Brukú - Éjféli suttogások

– Miért nem filmezhetek veletek? – duzzog a tíz éves Phil miközben gondosan betakargatom őt.

– Mert a horror film nem gyerekeknek való – válaszolom türelmesen.

– De én nem félek, Apa – teszi karba a kicsi kezeit. – Ijessz csak meg!

– Megijeszteni...? – kérdezem ártatlanul. – BUH! – morgok rá hirtelen, de a Kicsi tényleg nem ijedt meg. - Oké, akkor holnap megbeszéljük.

– Felkészültél? – szállunk ki a kocsiból a Tihanyi-félszigeten.

– Aha – válaszolja kevésbé meggyőzően.

2. hét - Összegzés

Yoh!

Gondolkodtam azon, hogy van-e értelme átvenni az Összegzés bejegyzéseket is, minthogy nincs egyelőre mit összegezni. Legfeljebb átnevezem majd. Ezen a héten azonban még Összegzés címen készül a vasárnapi bejegyzés, amellyel együtt bejelentem a következő heti címeket is:

3. hét: Bizonytalanság / Meghívás a Pokolból

Zsazsi - Éjféli suttogások

– Miért e baljós órán kértél tőlem randevút? Miért e sötét híd? Alattunk robog a folyam, Hold fénye csupasz csontként villan rajta. Mintha testeket sodorna.

– Egyetlenem, nem reméltem, hogy utószor még láthatlak! Megírtam a levelet, melyet apró kezedben szorongatsz. Bár ne írtam volna meg! Érzem már, akaratom egyre gyengül, ahogy meleg szemedbe nézek.

– Szívem egyetlen szerelme, mi gyötör? Nem hagyhatom verejtékben úszni e drága arcot. Áruld el nekem, mily' titok kínozza belsőd!

– Nem tehetem. Ne is kérd, csak hajítsd vízbe a levelet! Ne is… előbb tépd darabokra, ahogy az én szívem is darabokra fog szakadni, mihelyst…

Babu Miriel - Éjféli suttogások

A lány hirtelen riadt fel álmából.

A Hold sugarai bekúsztak a félig leeresztett redőny rései között, csíkokat vetítve a szőnyegre. Autó zúgott el a ház előtt. Fénye sárga pacaként végigszaladt a szoba falain, majd a hanggal együtt eltűnt. Aztán koppanás hallatszott, dermesztő csendet hagyva maga után.

A lány álomittasan, könyökére támaszkodva hallgatózott. Pár feszült másodperc után visszahanyatlott a párnák közé, ám abban a pillanatban fémes csattanás töltötte be a házat, majd valaki elfojtott szitkozódása, és a lány ereiben megfagyott a vér. Talpát a hideg padlóra helyezte, és nesztelenül az ajtóhoz osont. Halk kattanással kinyitotta, és kilesett a folyosóra.

Egy árva lélek sem volt ott.

1. Hét - Összegzés

 

Yoh!

Azzal kezdeném az első hét összegzését - mert ezt a hagyományt is nagyon szerettem régebben úgyhogy át is veszem -, hogy továbbra is nagy örömmel látom az érdeklődést. A nyitás óta több résztvevő is jelentkezett. Az írásoknak meg még van ideje elérkezni ide, hisz nem egy előre belengetett, hirdetett kihívás/oldal lett ez, hanem az ötlet, vagyis az újranyitás gondolatától számítva néhány napon belül készült el az új blog váza és indult el a "számláló".

Szép lassan még alakulgat a blog - például tegnap került ki a feliratkozó modul -, próbálom felvenni én is újra a ritmust és beilleszteni a heti írásokat és egy blog vezetését újra az életembe.

Következő hét címe(i):

Hatalmi harc / Éjféli suttogások

Zsazsi - Veszélyes Játék

A főnök az irodában várta, hogy a titkárnő beküldje a két legjobb ügynökét. Büszkén szemlélte a teljes oldalfalat beborító Magyarország térképet, melyen apró fehér ledekkel jelölték ügynökeik tartózkodását városokként. Minden led fehéren izzott, míg az ügynök le nem lepleződött. Ez esetben a B terv lépett érvénybe és el kellett harapniuk a bölcsesség fogaikba rejtett mikrobombás jeladót. Az aktiválás a biztonság érdekében fordítva is működött. Ha kicsavartak egy ledet, a gyanús ügynök felrobbant.

A robbanást az irodában csupán halk pittyenés jelezte. Egy pitty, egy kialudt led lámpa, egy halott ügynök. Élete fő művének tartotta, hogy az amerikaiak után másodikként vezették be ezt a rendszert.

– Küldhetem őket? – szólt be telefonon a titkárnő.

– Küldje! És senki, még maga se zavarjon, amíg beszélgetünk – utasította a nőt.

Babu Miriel - Veszélyes Játék

Zsáner: fanfiction

Páros: Floyd Lawton (Arrow), Mick Rawson (Criminal Minds: Suspect Behavior)


Floyd Lawton elhelyezkedett a leshelyén. Kicipzározta fegyverének tokját, összeszerelte a fekete Remingtont, és gondosan letámasztotta az előtte álló autó motorháztetejére. Homlokán végigsimított katonai egyenruhájának szárával, majd ujját a ravaszra fektette, és beállította a célzást. Ráhajolt a fegyver csövére, és a célkereszten át fürkészte az elhagyatott roncstelepet. A Nap vakítón sütött az égről, néha egy-egy madár suhant át a pusztaság felett, ám a mesterlövész ügyet sem vetett rájuk. Ellenfelét kereste: lépések zaját vagy hirtelen mozdulatot, ami leleplezheti hollétét. Lehalkította légzését, és türelmesen várt. Türelem. A legfontosabb tulajdonság, amivel egy mesterlövésznek rendelkeznie kell. Most pedig mindent tökéletesen kell csinálnia, ha le akarja győzni a másik felet. A férfi jó, de talán nem eléggé.

Floyd féloldalas mosolyra húzta száját. Egy apró nesz sem hallatszott, ám a férfi rezzenéstelenül figyelte a terepet.