Hirtelen megtorpant, űzött vadként pillantgatott ide-oda, fülelve, merről hallja üldözőit. Aztán irányt változtatva újra futásnak eredt, szíve a torkában dobogott. Nem nézett fel, így csak az utolsó pillanatban fékezett le, mikor valahol előtte faág roppant. Farkasszemet nézett a három rendőrzővel, sarkon fordult, de mögötte újabb őrzők bukkantak fel. Átlátszó, gyémántötvözet páncéljukon megcsillant a nap, fejükön sisakkal, kezükben kibiztosított fegyverrel vették körbe a lányt.
Az egyik őrző előrébb lépett.
- Megvagy - jelentette ki a férfi, aki látszólag a csapat vezére volt. - Add ide a csomagot, és nem lesz semmi baj! - Bíztató mosollyal nyújtotta a kezét a rémülten toporgó tolvaj felé, de az csak hátrébb húzódott.
A férfi arca elkomorult.
- Add ide! - parancsolta dörgő hangon, társai készenlétben álltak, hogy segítsenek.
- Nem! - kiáltott fel a lány, összeszedve bátorságát. Szemében elszánt tűzzel húzta ki magát, egy rendőrző elismerően füttyentett.
- Miért árt ez maguknak? - folytatta a lány. - Ez az ital a jövőnk…
- Ez a “ital” mérgezte meg a múltunk! - ordította a vezér.
- Nem veszélyes, ez csak Szerelem! - vágott vissza a lány.
A férfi rezzenéstelenül bámult a kipirult arcú tolvajra, majd hangos hahotázásban tört ki.
- Hallottátok? Ez csak Szerelem…! CSAK Szerelem, igaz?!
A rendőrzők nevetése csak még jobban ingerelte a lányt. Száját összepréselve tekintetét a földre szegezte, de mikor a vezér még hangosabb kacagásban tört ki, felszegte a fejét és szembe köpte a férfit.
A döbbent csendben hazug békét hirdető madárdal hallatszott, majd pofon csattant, s a lány sikoltva kapott az arcához, a csomag a fiolákkal csörömpölve zuhant a földre.
- Soha - sziszegte a férfi, csizmája a csomagon csattant, az üvegek reccsenése könnyeket csalt a lány szemébe. -, soha nem ismerheti meg az Új Ember a Szerelmet!
Ezt egy sorozatba! Kérem, most! (Egy kis időutazással fűszerezve... nem tudom, miért ugrott be, de most szárnyal a fantáziám, egészen átírnám magamban a sztorit... a főhős egy időutazó és a múlt híres szerelmeitől "gyűjti be" a szerelmet, amiből aztán varázsitalt készítenek, hogy a jelen(jövő) embere ismét ihasson belőle. Neked biztos nem ez volt a kiinduló koncepció, de eh... elszalad velem néha az a kis cucc...)
VálaszTörlés