– Jajj, mindjárt éjfélt üt az óra! Hol lehetnek már? – A csöndben még a suttogó, cincogó neszek is hangosnak hatottak. Az apró talpacskák sietős topogása elhalkult, mikor a padlásra értek és felmásztak az ablakhoz. Valahol messze egy kastély varázslatos fényei ragyogtak, az apróságok pedig izgatottan, megbabonázva bámulták a távoli csodát. Felettük madarak repkedtek türelmetlenül, és ahogy egyre közeledett a nagymutató a tizenketteshez, csöndes pánik uralkodott el a házban.
– Ne aggódjatok, felelősségtudatosak! – próbált lenyugtatni mindenkit egy újabb suttogó hang, de a nagy helyiségben elveszett a hangja. Megint felerősödtek a talpak neszei, ahogy mindenki egyre nyugtalanabbul rohangált. Még takarítaniuk is kellett volna, de senki nem tudott most nekiállni.
Még két perc volt éjfélig, a nyugtalan suttogások az egész házban hallatszottak. Eddig csak kevesen aggódtak, a legtöbben inkább izgatottan várakoztak, de ahogy senki nem ért vissza, egyre nagyobb káosz alakult ki. A legtöbben már a kertben voltak és hunyorogva bámulták az utat.
Mikor a harangok felhangzottak, sokan összerezzentek. Két lány halkan elsírta magát, a többiek pedig tanakodtak.
– Most mit tegyünk? Szerintetek mi történt? – súgta barátnőinek valaki.
– Nem tudom, remélem nem lett semmi bajuk.
– Ugyan, tudnak vigyázni magukra! Csak a többiek nehogy hazaérjenek előttük, mert bajba kerülnénk.
Tíz perc telt el, a hangok egyre csendesedtek, csupán halk szipogást lehetett hallani, amikor az úton feltűnt pár alak. Ahogy közeledtek, ők is megpróbálták minél halkabbra fogni, nehogy felverjenek a környéken bárkit is. Amint a ház lakói meglátták, odarohantak barátaikhoz. A többiek közül kitűnő, magas alak sóhajtozva szorongatott a kezében egy cipőt és álmodozva dudorászott, a suttogó örömhangok pedig bezengték a kertet.
– Jackie! Gus! Brúnó! Hamupipőke! Végre hazaértetek!
Először félelmetes, kik ezek, miért aggódnak... aztán jön a csavar és awh :3
VálaszTörlés