Gyere, lépj közelebb, nézz körbe. Szívd be a bűn csábító mézes-mázas illatát és engedj a kísértésnek. Hagyd, hogy magával ragadjon a pillanat heve és élvezd. Ne próbáld megbánni. Idézd fel magadban a perceket, mikor hagytad, hogy az igazi éned eluralkodjon rajtad. Mikor hagytad, hogy a szíved, a vágyaid vezéreljenek és rossz voltál. Mikor ártottál másoknak és akármennyire próbáltad tagadni, még élvezted is az egészet. Mikor ösztönből cselekedtél, reflexből és ezt te is tudtad, hiába szeretted volna elnyomni az érzéseidet.
Most viszont nincs miért szégyenkezned. Bevallhatod, amit soha nem mertél. Gondolj arra a csodálatos, élvezetes éjszakára, mikor megszegtél minden szabályt. Vagy idézd fel magad előtt azok arcát, akiket utálsz. Nem is nehéz, igaz? Van egyszerűbb feladat is: csak képzeld el, ahogy ártasz nekik, ahogyan bántod őket és látod az arcukra torzuló szenvedés csodálatos jeleit. Meglepődtél, hogy milyen könnyen megy? Ne is próbáld tagadni, mennyire élvezed. Mennyivel egyszerűbb lenne minden, ha az emberek nem tettetnék, hogy ők jók, mikor belül mindenki romlott. Te is tudod, hogy mindenkiben ott van a rossz, csak sokan elnyomják. Pedig nem szabad, engedni kell a vágynak és kiélvezni. Mindenki szeretne önmaga lenni, akkor minek fojtanád el? Hazudik az egész világ, mikor azt mondják, hogy rossznak lenni bűn. Hazudni nem az? És mi a baj a sötét oldallal? Úgyis mindenki csalódik előbb-utóbb, nem lenne egyszerűbb, ha többet senki nem tenné? Ha azt mondják, ne érdekeljen mások véleménye, az érzéseik miért érdekelnének? Légy önző, hazudj, lopj, csalj, okozz károkat, legyél hűtlen, ölj, kínozz, de a legfontosabb, hogy élvezd. Engedj a suttogásoknak, amik mindig ott vannak. Hallgass rájuk és tedd meg mindazt, amit mindig is akartál. Te is tudod, nem menekülhetsz előlük, akkor miért próbálnád? Képzeld el, hogy nem lennének szabályok, csak amiket te alkotsz. Hát nem lenne szép? Csak ess bűnbe és lépj be a pokol csábító, édes melegébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése